Különösebb érdekesség nem történt, egyedül, amit érdemes kiemelnem, hogy Szuzival összefutottam ma este. „Emlegetett kutya mindig megjelenik.”
Messze tőlem, a park túlsó végében apránként szedte apró lábait, meg-megállva. Nem tudom, hol járt az esze, de nagyon elfoglaltnak tűnt. Két lábra álltam és hangosan a távolba kiabáltam. Ekkor vett csak észre. Nagy dolgát rögtön befejezve rohant hozzám.

Kettesbe voltunk, a park üres volt. A romantikus találka végén, Szuzi halkan búgó hangján elárult egy nagy titkot:
- Ha megígéred, hogy nem árulod el senkinek se, akkor elmondom Neked.
A Suzy név csupáncsak álnév… a valódi nevem Sisi. – suttogta és elrohant.
Szívem királynője, hipp-hopp eltűnt, mint szürke kutya a ködben.
 Otthon hosszasan forgolódtam az ágyban, nem tudtam elaludni.
Szépen énekelni kezdtem:

Altató-dal… Tenéked

Aludj csak szépen… szép legyen álmod
És ha boldogan felnevetsz,
Megérzem, hogy arról álmodtál,
Akit a legjobban szeretsz.

Aludj csak szépen… aludj leányka,
Aludj, amíg én ébren vagyok…
Csókol a Hold ezüstsugárja
És néznek rád a csillagok.

Aludj csak szépen… aludj csak Kedves,
Álmodj csak rólam szépeket
S vigyázok én az álmaidra,
- ki mindenkinél jobban szeret. -

Arannyal szövöm álmaid szárnyát
S hullatok gyémánt-könnyeket…
Aludj, Kedves… kívánok szépen
Csendes jóéjszakát Neked.

- Murray! Azonnal hagyd abba!!! Felébreszted a szomszédokat! – rikácsolt anyám.