Kutyavilág

Zajlik az élet nem sivár, elmeséli a Kutyavilág! Napról-napra naplóval, csatolva sok-sok fotóval!

Kutya – Macska – Bagoly történet

Szomorú kutyasors, ami ma velem történt. Otthon hagytak!

Pedig csak a Bagolyt látogatják, mert visznek neki ezt-azt. (Tudod, őt nagyon bírom, majdnem annyira, mint Charliet.) Hozzá mindig mehettem velük én is, de ma nem!!

… Az egész történet ott kezdődött, hogy a mamám Szombathelyről Karlsruhebe költözött, mert egy templomban megfogadta az Istennek, hogy jóban-rosszban, míg a halál el nem választja, a papám mellett lesz.

 Egy hónapja lakott abba a német városba, mikor az orra elé került az újság, és majd kibökte szemét egy hirdetés:
Magyar csemegeboltba eladókat keresünk…- állt németül a szöveg.
Mamám rögtön telefonált. Merész ötlet volt részéről, hiszen, ahogy halvány gőze se volt későbbi érkezésemről, ugyanúgy szinte a német nyelvről se.
Szerencséjére a bolt tulajdonos tördelve tudott magyarul és mamám próbaidőre mehetett a délelőtti, 4 órás műszakra. A délutáni 4 órás műszakot egy magyar fiú csinálta.

1-2 nappal később mamám betoppant reggel a boltba és látja, hogy a Bagoly a pulton üldögélve, husikát csipeget.

- Hello, Jani vagyok, – szólalt meg – de hívjál csak Bagolynak. – folytatta a szemüveges fiú.

- Szia, Mona vagyok – felelte mamám.

Majd az egész délelőttöt átbeszélgették, a lejárt szavatosságú piros paprika, piros arany piramisok árnyékában.

Beszélgetésüket mi zavarta?
Csak romlott felvágott szaga.
Vevő, mint kóbor kutya ritkán tévedt arra,
mert a környéket török lakta.  
Magyar élelmiszereket áruló bolt,
hol többségében szerb árú volt.
Minden termék szavatossága lejárva,
nem csoda, hogy a Köjál bezárta.

Ha valaki bolond, ne akarjon boltot!

A főnöknek hiába mondták, sok minden lejárt már,
az üzlet amúgy is a csőd szélén állt.

Zárásként, mamám és Jani nagy jutalmat kaptak munkájukért cserébe. Megfizethetetlen igazi barátságot, mely már 6 éve tart.

Egyszer Bagoly jön mi hozzánk látogatóba, ötször mi megyünk hozzá. Akárcsak ma is. De ma a Murray név vastagon ki lett húzva az utas listából. Fogalmam sincs, hogy miért, pedig Janihoz állandóan mehettem, még akkor is mikor két utálatos kölyök macskája volt neki. A nyugalom kedvéért próbáltam velük összebarátkozni, de nem voltak hajlandóak szövetségre lépni velem.

Egyfolytában csak azt fújták, hogy tűnjek el, és semmi keresni valóm nincs se itt, se az ágyon.

017-macska.jpg

Mondtam, hogy vigyáznék rájuk, jó macskaőrző-védő vagyok. De nem kellett a segítségem!

Mit ad isten, pár hónappal később az egyik tejnyalót az úr magához szólította. 

Janit meg kiparancsolta a házuk elé, hogy azonnal takarítson fel az úttestről egy felismerhetetlenségig palacsintává lapított állattetemet. 

Napokkal később a másik tejnyaló az utcán csavargott, és egy autó úgy áthajtott rajta, akár a zebrán, vagy a zöld lámpán.

Térjünk vissza gyorsan a mai napra. (Már 22 óra és mindig ilyenkor megyek aludni.)

Szóval, mikor családom hazaért este, dzsungellel a kezükben, kézzelfoghatóan már megtudtam, mi volt a forró ok, amiért otthon hagytak.
3 órát bolyongtak egy hatalmas növényekkel teli üvegházban, mire megtalálták a kijáratot. Sok pénzért, emlékként magukhoz vettek jó pár növényt.
Azt nem tudom, hogy azzal a szándékkal tették mindezt, hogy bekerüljenek a Guiness könyvbe, egy 8 négyzetméteres erkély, rekord mennyiségű virág bepréselésével, vagy csak a függőkert teherbírására kíváncsiak. Ez rejtély. Ezt nem mondták, csak azt, hogy Mörrikém, ha ennyi időn keresztül a tűző napon a 30 fokban az autóban vagy, akkor megfőlsz és hotdog leszel. És azt vigyük Janinak?

Címke: