Néhány pillanatra hírt adok most magamról és a történtekről. Túl hosszú nem lesz, mivel köztudott, hogy beteg vagyok, és sokat kell feküdnöm, pihennem…
… csakhogy nem bírok magammal! Teljesen be vagyok pörögve!

Mióta Kutyi nálam járt látogatóban annyi gyógyító energiát kaptam – és kapok is folyamatosan – tőle és a Szép Macicsaládtól, na meg persze a Macicsapattól, hogy egyszerűen nem bírok magammal.
Mint akinek kutyabaja sincs, egész állónap jó kedvű vagyok, rengeteget eszek nagyon jó étvággyal, és egyfolytában nyüzsgök szüleim körül. Pihenés és fekvés helyett!!!

Anyáék már betelefonáltak az állatklinikára is kérdezvén, hogy ez normális-e, és tovább adják-e nekem a májkrémbe és a csirkehusiba elrejtett gyógyszereket ajzószereket.
A Kutyadoktor Úr persze továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy szüleim egészen addig, amíg az összes orvosság el nem fogy, továbbra is keserítsék meg az életemet, vagyis az élelmemet.

„Meglátjuk mi lesz utána, és addig is pihenni és feküdni és nem ugrálni!” – szólt a megismételt szigorú utasítás.
Az ám, csakhogy egy bepörgött Mörrinek ilyent parancsolni?!
Ennek a végrehajtása eddig is nehéz dolog volt, az ajzószerek után pedig már maga volt a képtelenség, a lehetetlenség!
Így hát hosszas töprengés után szüleim cselhez folyamodtak és még jobban bekeményítettek.

A klinika után már rögvest elsőként ki lettem tiltva a saját gyerekszobámból kutyaszobámból, mert ott magasabb az ágy és nagyot kell ugranom, hogy napközben egyedül vagy éjjel a Nagyival aludhassak a kényelmes ágyamban.

Aztán le lettem tiltva Karcsiról! Mikor látogatóba jön, akkor a legelején hosszú percekre be vagyok zárba a Mamiék hálójába. Ugyanis Karcsi úgy száguld be, mint a hurrikán. Lecsillapodása után már kijöhetek üdvözölni, de attól a pillanattól kezdve minden mozdulatomat sasszemmel figyelik. Semmit sem szabad csinálnom! Se járkálni, se játszani, se ugrálni, se fel ugrálni, csak bámulni, mint borjú az új kapura! De azt is csak fekve!!!

Ennyi minden rossz és tiltás után, ha azt gondolná a kutya, hogy ennél rosszabb már nem történhet, akkor elvakkantom, hogy pedig igenis!

Méghozzá olyan, amitől egy kis Mörri teljesen bepörög!!!

Magányba, elhagyatottságba, társtalanságba, egyedüllétbe lettem száműzve!

Szüleim végezetül letiltottak saját magukról is!!!

Elkezdtek utazni, kirándulni! Míg ők mindennap vidáman szórakozva ki tudja merre járkáltak, addig engemet itthon majd’ megölt az unalom. Naphosszat csak feküdtem és aludtam, csak feküdtem és aludtam, csak feküdtem és aludtam, csak feküdtem és aludtam, csak feküdtem és aludtam, csak feküdtem és aludtam… Ugye milyen unalmas és egyhangú még írva is? Akkor képzeld magadat csak a helyembe!

Na de ennyi elég volt, nem sopánkodok tovább.
Különben is, ma végre Mamiék egésznap itthon lesznek!
Hűha! Rohannom is kell pörögni!