Kutyavilág: Kutyatörténetek és állatmesék » Találatok a(z) "Napló" kategóriából
Szabadság vége
El is felejtettem mondani, hogy tegnaptól véget ért a szabadságom. A Nagyi pénteken visszautazott Magyarországra és a papám is már egy hete újra a dolgozóba megy. Ez azt jelenti, hogy most nekem is reggel háromnegyed 6-kor kell kelnem! Más normális kutya ilyenkor fordul a másik oldalára, én meg nagy álmosan döcögök az üres parkban! Mert Papi azt mondja, kell neki ez az ébresztő. Najó, de akkor menjen egyedül, vagy nyeljen le több csésze fekete gőzölgő löttyöt, engem meg hagyjon aludni tovább a Mamával! Különben is, két hónapon keresztül megfelelő volt neki, hogy a Nagyi vitt állandóan sétálni. És akkor legalább szunyókálhattam, amíg akartam! Mikor kialudtam magam, mentem a Nagyihoz és jelentettem, hogy mehetünk. És mentünk is azon nyomban. Most meg mehetek a sóhivatalba panaszkodni. … Tovább a teljes cikkre »
Írta: Murray
Szerenád
Juj, nagyon félek. Ma délben olyant tettem, hogyha Szuzi megtudja, akkor lehet többé szóba se áll velem. Kint a friss levegőn álldogáltam éppen és az erkély fadeszkáinak a szellőzőnyílásán keresztül nézegettem lefelé, a park rendjére felügyelve, mikor elsétált az orrom előtt Gina. Teljesen elvesztettem a fejem és csodaszép szerenádozásba kezdtem. A környék csak úgy zengett tutulásomtól. Hol gyengítettem, hol erősítettem, lelkem mélyéről feltörő, rezegtetéssel és szomorúsággal teli altban és szívemből kitörő mennyei szépségű érzelmes szopránban előadott dalomat. Énekem messze szállt, egyenesen le Gina füléhez, ki meglepődve állt meg, s jobbra, balra nézegetve áhítattal fülelt. Újabb strófába szerettem volna kezdeni, de nem tudtam, mert nyakon csíptek. Szépen lebuktam. Aztán megzsaroltak, hogyha rögtön nem hagyom abba a szerenádot, akkor elárulnak Suzynak, hogy titokban más csajnak is udvarolok. … Tovább a teljes cikkre »
Írta: Murray
Dutyiba zárva
Börtönbe zártak! Lecsuktak! Hűvösre tettek! Ártatlanul tömlöcbe zártak, akárcsak Edmond Dantest If várába! Sötétzárkában kuksoltam étlen-szomjan, mert bezártak és ott hagytak! A talpalatnyi helyen, a fagyasztó és a ládák között a raktárban. Hiába kiabáltam, hogy nem vagyok bűnös, meg se hallottak, és ahelyett, hogy kimentettek volna, inkább elmentek bevásárolni a szüleim. Szökésre semmi esélyem sem volt. Cellám ajtaján olyan kicsi volt a lyuk, hogy egérré kellett volna változnom, de legalábbis vadászgörénnyé, hogy átférjek rajta. Ennek még a gondolatától is kiborsóztam, és inkább csak reménykedtem, fohászkodtam, és szorgalmasan számoltam az idő múlását. 7200 másodperccel később végre szüleim visszaértek és hallottam ám anyám szavait, melyet az Úrnak szegez ijedten. - Jézusom, hol a kutya?? – kérdezte, és eszeveszetten rohant fel-alá a lakásban. - Uramisten, hova tűnt? – tudakolta, miközben a lakás összes ajtaját idegesen nyitogatta. - Itt vagyok. – vinnyogtam halkan összegubózva. – … Tovább a teljes cikkre »
Írta: Murray
Időutazás
Anyuék a mai nap több 100 millió évet mentek vissza az időben, mikor bementek egy múzeumba. A földtörténetét és az állatvilág fejlődését követték lépten-nyomon. Barangoltak vulkán mélyén, izzó lávával körülvéve, hegyek belsejében, hol számtalan csodálatos kőzetet láttak. Majd őslények világába cseppentek, hol dinoszauruszok, repülő őshüllők, őslovak, ősbálnák vették körbe őket. Lassan haladtak előre útjukon és az időben. Erdőkőn, mezőkön, mocsaras tájakon keresztül Afrika szavannáiba és a tenger alá is eljutottak. Időutazásukból fáradtan hazatérve boldogan simogattak meg és elmeséltek nekem mindent. - Tudod Murray, rengeteg érdekeset és gyönyörűt láttunk, de mégis csak te vagy nekünk a legcsodálatosabb élőlény az egész földkerekség történetében! … Tovább a teljes cikkre »
Írta: Murray
Kísérleti labor
Mit gondolsz hol voltam ma? Doktor bácsinál!!! Meglepődtél, mi?? Hát én is, elhiheted!! Betuszkoltak délután az autóba és elszállítottak a gyűjtőhelyre. Ketrecekben volt ott már macska, tengeri malac, egér, mindenféle állat. Egy fehér köpenyes férfi és a nővére elraboltak anyu karjaiból és a kínzó asztalra helyeztek. Ott remegtem szerencsétlenül, mint egy kísérleti nyúl. Lefogtak, összevissza tapogattak, benéztek a fülembe, a számba és végezetül egy hatalmas injekciós tűvel szívtelenül belém döftek. Jól beoltottak. Azt mondták észre se fogom venni, ez nem fog fájni. Most az egyszer igazuk lett. De nem úgy, mint pár éve ezelőtt, mikor robot kutyává akartak átalakítani és beültettek a bőröm alá egy mikrochipet! Azt mondták csak így hagyhatom el az országot és fogták magukat és a nyakamat, és egy injekcióval befecskendezték, belém préselték a nyomkövetőt! 007-es James Dog lettem, a kém, a beépített kutya! Csak azt nem … Tovább a teljes cikkre »
Írta: Murray
Kategória: Napló Címkék: Állatorvos
Varázslat
Ma reggel anyu elővette a 2005-ös karácsonyi ajándékát és berakta a számítógépbe. Abba a gombnyomásra kinyíló fiókba, ahova korábban már el akartam bujtatni Charlie elől a parizer korongomat, csak nem sikerült, mert túl vastag szelet volt. Mamám korongját bezzeg szépen bevette és elrejtette. A gépezet aztán teljes erővel beindult, búgott, kerregett-berregett, mamám kitteget-kattogott és láss csodát órákkal később a második fiókból kihúzott egy teljes kész születésnapi ajándékot. Csak szájtátva bámultam, mint Toto. Tudod, annak a kansasi Dorothynak a kutyája. Őket repítette el házastól a tornádó. Láttam a tv-ben. Szóval, mint ahogy nekik, mikor a nagy varázslónak, Óznak a showját látták, ugyanúgy nekem is leesett az állam a mamám mutatványától. Egyszerűen elképesztő volt. De kapaszkodj meg, az igazi műsor csak azután kezdődött, miután megkaptam az utasítást, hogy gyere Murray, ülj le közénk te is. Az ezüstszínű korong … Tovább a teljes cikkre »
Írta: Murray
Nínó! Nínó! Nínó!
Nínó! Nínó! Nínó! Nínó! Nínó!… Reggel 5 óra 40 perc! A legszebb álmomból ébresztett fel hirtelen az őrült szirénázás. Kiszagoltam az ablakon, minden rendben. Aludhattam tovább. Nínó! Nínó! Nínó! Nínó! Nínó!… ugrasztott fel újra, hogy most már kikukucskáljak az ablakon. Az utcánkban nyugalom honolt. Nínó! Nínó! Nínó! Nínó! Nínó!… sivitozott a fülembe, hogy menjek a túl oldalra, az erkélyre és ellenőrizzem a parkot. Rendben. Ám balra, a bokrok és fák közül egy pici lyukon keresztül látszódó úton piros szirénázó autókat láttam, ahogy elhaladnak. Nínó! Nínó! Nínó! Nínó! Nínó!… kezdtem aggódni, valami komoly történhetett a közelünkben, pár háztömbbel odébb. Nínó! Nínó! Nínó! Nínó! Nínó!… folytatódott még egy órán keresztül, mert még több szirénázó autó jött apránként. Ekkorra én már teljesen felébredtem. Akik még nem, azok felkeléséről gondoskodott 7 óra 30 perckor az a borzalmasan berregő rendőrségi szitakötő-gép, ami nagy köröket … Tovább a teljes cikkre »
Írta: Murray

Hozzászólások