Sziasztok!

Murray megadta a lehetőséget, hogy megosszam veletek életem kis titkait.

Jellemző, hogy elfelejtek bemutatkozni… hát Rumlee vagyok.

Tudjátok a Mama mindig mérges, ha csak lerohanok valakit, és már szaglászom is, mire ő odaér. Meg kellett tanulnom, hogy először csak közel szaladok, megmutatom magam és megnézem, hogy szaglászhatok-e. Csak hát nagyon kíváncsi vagyok.

Fajtámat tekintve Kínai kopasz kutya vagyok, születtem: 2004. július 5-én.

Mára igazi macho lettem, de erről később.

Kaposvár mellett, egy faluban láttam meg a napvilágot Göllén. Anyukám és Apukám is mellettem volt, testvéreimmel együtt. Ahogy cseperedtünk, sokan jöttek meglátogatni minket. Volt, hogy egyszerre három lány is jött, ki is húztam magam. Nyerő lehettem már akkor is, mert azt mondta az egyikőjük, hogy egyszer majd vele fogok élni. El is jött a napja! Nem igazán aggódtam, éreztem, hogy nincs semmi baj. Az utat végig aludtam, aztán a Mama megmutatta az új otthonomat. Éjszaka egy kicsit azért sírtam, mert azt hittem, hogy én is a Mamával alszok, de csak egy takarót kaptam. Később a Mama lefeküdt mellém a földre és sikerült elaludnom. Gondoltam nem lesz itt baj, végül is nevelhető!  

Gyerekkorom szépen telt, kíváncsi voltam és vagyok mindenre. Kertvárosban laktunk, így bőven volt alkalmam felfedezni a világot.

Szerencsés vagyok, mert sok mindenben egyezik a véleményünk a Mamával, ő sem szereti a pórázt például. Könnyen egyességet kötöttünk, ha nem csinálok semmi rosszat, nem rakja rám. Aztán jöttek a rossz idők, reggelente majd megfagytam, úgy reszkettem.

A Mama elhatározta, hogy ruhát vesszünk.

Elkezdtük járni a boltokat, mit nem mondjak, rémes dolgokat láttam.

Gondoljatok bele, épp, hogy megtalálom a helyem a világban, kezdek rájönni, hogy ki vagyok én: erre préseljenek bele egy műszálas leopárd mintás overallba?!?

Műszőrmével a gallérján?

Na ne, akkor inkább megfagyok.

Mama is furcsa arcot vágott, tudtam, hogy ezt ő sem gondolja komolyan. De azért csak fáztam, nem is sétáltunk annyit. Találtunk egyszínűt, azt megvettük. Nem igazán jött be, mert ahogy elkezdtem felemelni a lábam a pisiléshez, hát bizony bőven ment a ruhámra. A Mama is utálta levenni rólam, ráadásul utána mosakodni kellett, amit meg én utálok.

Aztán egy nap eljött értem a Mama testvére, hogy amíg Ő távol lesz vigyázzon rám. Csípem a srácot, megengedi, hogy kikönyököljek a kocsijából, és egész nap csajozunk. Mindig kapok valami kaját, ha találkozunk vele.

Nade ne kalandozzunk el, megjött a Mama, voltam kint a reptéren. A terminálon vártam én is, ahogy kijött az ajtón szaladt hozzám, hát nem édes?!?

Hozott nekem ajándékot, tökmenő cuccokat kaptam Angliából. Volt köztük feliratos fekete póló, puha plüss pulóver, kapucnis pulcsi. Biztos nem volt olcsó, mert a Mama azt mondta, többet nem költ ennyit a ruházkodásomra, úgyhogy vigyázzak rá. De ez nem volt nehéz, mert ennek kényelmes a szabása és nem tudom lepisilni. Megígérte viszont hogy hamarosan szebb ágyam lesz, mint neki.

Eddig is feltűnő voltam, nincs olyan ember, aki szó nélkül megy el mellettem az utcán.

Gondolhatjátok ezek után?!?

Minden nap úgy közlekedtem, mint egy igazi sztár. A Mama mindenhova magával vitt.

Az igazsághoz mondjuk hozzá tartozik, hogy nem volt más választása: ugyanis ha egyedül vagyok bezárva különös ingert érzek, hogy dalra fakadjak és addig koncertezem, amíg vissza nem jön. Aztán persze azzal vagyok elfoglalva, hogy milyen jó hogy itt van, és jól viselkedek.

Ismét egyességet kötöttünk, ha tudok viselkedni, ahová csak lehet mehetek vele.

Kaptam táskát is, amiben aludhatok, és Ő a vállára tud kapni.  Ha végképp nem lehet, megvárom a kocsiba, tudom, hogy sietni fog.

Megérkezett az ágyam!! Továbbra sem aludhatok a Mamával, de már nem is akarok.

Sokat hallgattam a haveroktól, hogy egy trónban alszom, de én imádtam.

Egy királynak jár ennyi, nem? Baldahinos, díszpárnákkal körben, magas, amiről belátom az egész szobát.

Így éldegéltünk kettesben, amikor feltűnt, hogy sokszor találkozik a Mama egy férfivel. Jó fej, de ő nem élvezi mindegyik játékunkat. A dolog akkor kezdett komollyá válni, amikor ott aludtunk nála. Teljesen más szabályai voltak, mint a Mamának. Nehezen fogadtattam el magam, pedig mindent bevetettem. Csak hát meg kellett jelölnöm az új helyet, és még mindig nehezen maradok otthon egyedül.

Azóta beköltöztünk ide, a belvárosban élünk immár hármasban. Bár voltak nézeteltéréseink, megtanultam tisztelni a Papát, cserébe Ő is játszik velem.

Az nem tetszett, hogy az ágyamra azt mondta, hogy nem illik a nappalijába, de a Mama megvédett és kaptam új ágyat. Egy igazi kanapé, csak az enyém. A Papa rakta össze, szóval tudom, hogy szeret. Manapság ha a Mama nem vihet magával, a Papával megyek.

A Mama pedig egy kicsit nekem is köszönheti a foglalkozását.

Kutyaruhákat tervez és forgalmaz.

Az új cuccokat mindig én kapom, a fotózásokon pedig mindig új arcokat ismerek meg.

Remélem egyszer Murray-vel is találkozom, tudjátok kíváncsi vagyok.

Sziasztok:

Rumlee és gazdája, Judit

2006. november 26.

 

Rumlee a TV-ben

Rengeteg dolog történt velem mostanában.

Képzeld tv stáb volt nálunk, ez volt a legizgalmasabb.

Tudtam előre, hogy ez fog történi, amikor a Mama  a sok plüsskutyát hazahozta.

Elmesélte miért rak rájuk ruhát.

Délelőtt rendezkedtünk a lakásban. Aztán megjöttek és meglepetésemre jött velük Özge – ő is egy kínai kopasz kutya, olyan, mint én – az elején be akart mászni az ágyamba, akkor egy kicsit veszekedtünk. De aztán jó fej volt, Ő is kapott ruhát.

Kérdezgették a Mamát mindenféléről, én persze fészkelődtem az ölében. Próbáltam minden oldalról megmutatni magam a kamerának. Aztán megmutattuk az ágyamat meg a sok plüsskutyán a ruhákat.

A végeredményt megnézhetitek majd ti is a Viva Tv-n December 19-én a Viva Trend című műsorban 12.00 és 19.00 órakor. (Ismétlés dec.23-án)

Azt hiszem a Mama is elégedett volt, mert rögtön utána ebédelni vitt, jól  megtömtem a hasam. Mellesleg úgy érzem, egy kicsit megkomolyodtam. Tényleg. Ok, kíváncsi vagyok, csavargok, de nem megyek messzire, visszamegyek, ha szólnak. Azt hiszem az összes szabályt megtanultam, és nem lázongok – na jó néha igen- de olyan jó boldognak látni Őket, ha valamit jól csinálok. Viccesen szólva élek, mint hal a vízben. Ezzel a gondolattal aludtam el.

Reggel a papával indultam, aztán hazahozott és átültem a Mamához.

Meglátogattuk a testvérét, tudjátok, akiről már meséltem.

Egy kicsit ma is csajoztunk, amíg a Mama beszélgetett. Találkoztunk egy Bolognese párral, aztán ott volt egy Staffordshire terrier, majdnem megharapott, de gyorsan elfutottam.

Később találkoztam Elvis-sel, Ő az unokatestvérem. Kaptam ajándékot, meg persze jutalomfalatot. Ráadásul fél órát rohangáltunk, megmutatta Ő hol szokott sétálni.

Egész jó hely, csak nincs hova dobni a zacsit, nincs kutyaszemetes. Pedig én például jobban szeretek tiszta fűben rohangálni.

Végül kocsikáztunk, ha dugóba kerülünk, a Mama lehúzza az ablakot és kikönyökölök. Néha pillanatokra látok egy kutyát, de legtöbbször lemaradok a látványról, és hangosan dühöngök. Mire hazaértünk a Papa otthon várt, együtt vacsoráztunk. Egy kicsit el is álmosodtam … azt hiszem, befejezem.

 Sziasztok!

2006. december 1.

 

Rumlee karácsonya, szilvesztere és új éve

Ezúton is kívánok mindenkinek finom falatokban gazdag, egészséges és nagy sétákkal teli új évet!

A karácsony ünnepe hasonlóan alakult, mint Murraynek – remélem olvasod a naplóját, izgalmasan telnek a napjai – először a fa feldíszítésénél lábatlankodtam, aztán “segítettem” a Mamának csomagolni.

Én is voltam rokonlátogatáson, 24-én a Mama szüleinél voltunk, kaptam fogtisztító pálcikákat az egyik kedvenc márkámtól, és persze finom vacsorát.

Otthon este volt ajándékozás: kaptam játékot, jutalomfalatokat és az imádott lazacos-krumplis tápot.

Másnap a Papa rokonságához mentünk, ott omlós pulykát ettem, hmmm… még most is összefolyik a nyál a számban.

Gyorsan megint formába kellett jönnöm, mert 27-én megint tévések jöttek hozzánk.

Most az RTL Klub forgatott nálunk, mert a Mama tervezi Steiner Kristóf műsorvezető kutyájának – Özgének – a ruháit is.

Most nem rólam szólt a műsor, persze próbálkoztam a kamera elé állni, sikerült is, hogy pár pillanatra képbe kerüljek.

Megnézheted az egész riportot a www.dogthings.eu honlapon Özge karácsonya címen.

Persze nekem az a bizonyos pár pillanat tetszik, de a többi se rossz.

Jót mulattam például azon, ahogy Özge lelopja a beiglit az asztalról.

Én ilyet nem tudnék, mert túl magasan van, bár a nappaliban… ááááá, nem merném, tuti, hogy egy hétig csak pórázon mehetnék.

Aztán szilveszter előtt megint nagy lett a nyüzsgés, a Mama egy egész napot töltött a piacon és a konyhában, mi közben nagyokat játszottunk a Papával.

Gondoltam, hogy idén nem mi megyünk el, mert a nappalit is átrendezték.

A Mama főtt sonkát is csinált, megkaptam a csontot, ízletes porccal és hússal a végén. Gondolhatjátok, hogy neki estem.

A Mama mondta, hogy a csontot el fogja venni, ha lerágtam a puha falatokat.

Akkor még nem értettem miért tenne ilyet.

Kezdtek jönni a vendégek és én mohón habzsoltam, gondoltam most úgysem rám figyelnek. Amikor a Mama elvette, már hiányzott a csontból is.

Elég dühös lett, és megjegyezte, hogy reméli, hogy nem lesz bajom.

Még mindig nem értettem mi bajom lehetne.

Üdvözöltem én is mindenkit, betéve tudom, hogy kitől számíthatok leeső finomságokra, szóval célirányosan produkáltam magam.

Meg is lett az eredménye fél óra múlva már éreztem, hogy tele vagyok.

Egy óra múlva, olyan rosszul voltam, hogy kitaccsoltam mindent, vagyis majdnem mindent, mert később még megismételtem egy párszor.

Azt hittem reggelre kialszom, de nem így lett.

Azt hiszem, életemben nem éreztem ilyen kutyául magam, most már értettem mire gondolt a Mama, szenvedtem, mint egy kutya.

Átmentünk a Mama szüleihez, bár igazából semmi kedvem nem volt.

Annyi erőt sem éreztem magamban, hogy felmásszak az emeletre.

Van ott egy plüsskutyám, mindig azzal játszom, de most valahogy nem érdekelt a játék.

Ezt látva a Mama kijelentette, hogy megyünk az orvoshoz. Szép kis új év mi?

Január 1.-én az állatorvosnál?!?

Kaptam görcsoldót, meg fájdalomcsillapítót.

Meg is röngeneztek, de olyan rosszul voltam, hogy eszembe se jutott ellenkezni.

Este a Papa lenyeletett velem egy üveg folyadékot, a Mama az ölében vitt le, hogy próbáljam végezni a dolgom, de hiába erőlködtem, csak a taccsot dobtam ki újra.

Másnap reggel a Mamával újra röntgenre mentünk. Még mindig elég gondterhelt arcot vágott, ami azt illeti én sem éreztem magam rózsásan. Újabb injekciók következtek, este megint vissza kellett menni.

A doki azt mondta, hogy megúsztam a műtétet.

Én nem is tudtam, hogy ilyen rossz a helyzet?!?

Mindenesetre jobban lettem a gondolatra, hogy megúsztam, bár még nem nyertem vissza az erőm.

Este a Mama párizsit rakott a tányéromba, de valahogy még azt sem kívántam.

A reggeli sétánál már többet mozogtam, sikerült a dolgomat is végezni.

Talán a Mama jobban örült, mint én, de tény, hogy megkönnyebbültem én is.

A Papa a kezéből etetett, – azért van jó is ebben a betegségben, ezt sose gondoltam volna?!?

Azóta visszanyertem régi önmagam, de megfogadtam, hogy soha többet nem eszem csontot.

Remélem mások tanulnak az én hibámból és megnézik mit esznek…

Sziasztok! Rumlee

2007. január 5.

 

A felnőtté válás komoly dolog

Szia Virtuális Barátom!

 A Mama mondta, hogy ma van a születésnapod! Kívánok neked szerető öleléseket, nagy kalandokat és még nagyobb kajálásokat!!

Nem tudom, hogy nálatok, hogy megy ez, én ilyenkor kapok nekem való tortát, meg ajándékot és persze valami új ruhát. Biztos te is kapsz ajándékot!! Uram Isten olyan izgatott lettem, tudod, kíváncsi vagyok, megírod majd mit kaptál?? Holnap meg is nézem, bár ha a te mamád is olyan elfoglalt, mint az enyém, akkor még várnom kell.

Erről eszembe jutott, hogy mennyi minden történt velünk.

A szokásos útjainkon, – amikor a Mama megy anyagot venni, postára, na ezeket nem szeretem annyira, mert ilyenkor kint kell maradjak a kocsiban -, elég nagy szabadságban élek, a legtöbbször mehetek a Mamával, ilyen a varrónő meg a hímző.

A varrónő néha izgalmas, néha csalódás, mert hiába tetszik egy ruha nem minden az enyém.

De a hímzőnél van egy teknős is.

Tegnap előtt kivették az akváriumból, mielőtt megérkeztem.

A szokásos módon rohantam a konyhába Rózsika nénihez, de a folyosón megmozdult Julcsa.

A szívem ugrott ki a helyéről, akkorát ugrottam hátra, hogy majd fel löktem a Mamát.

Tudtam, hogy van Julcsa, a Mama egyszer felemelt, megmutatta, csak hát, amikor nem számítasz valakire…

Próbáltam megszagolni, csóváltam neki, még egy kicsit morogtam is, hogy férfiasabbnak tűnjek, de Julcsa elbújt, aztán visszakerült a helyére. Én pedig kaptam egy kis kolbászt, amíg a Mama megrendelte a hímzéseket.

Ja, meg hát találkoztunk Elvissel is, egy jó órát futkároztunk, bár egy kicsit esett az eső, volt rajtunk esőoverall. Vicces, ugyanolyan szabású van neki is, csak neki fekete, nekem meg szürke. Egy fajtánkbeli is ritka, de hogy kettő?!?

Aztán volt nálunk egy bolognese kislány, Bizsu.

Lassan tüzelni fog, gondolhatjátok milyen izgatott lettem…

Pedig a napokban már egyszer megütöttem a bokám a tüzelés miatt.

Az úgy esett, hogy a Mamával le szoktunk sétálni a Duna partra, hogy aztán ott játszhassak a többiekkel, meg gyakoroljuk a pórázon járást.

Na ott találkoztam egy mopsz lánnyal, aki tüzelt.

Messziről szaladtam oda hozzá, a Mama meg utánam. Ő pórázon volt, a Mama beért minket és rám is pórázt tett. De alig ismerkedtem, amikor elindultak, mire mi a másik irányba…

Kétségbeesve rángattam a pórázom, amíg a Mama megállított. Elmagyarázta, hogy felment a lakásba, nincs már lent, úgyhogy nyugodjak meg. Haza sétáltunk. Pórázon.

A ház sarkánál a Mama levette a pórázom, és amíg ő átsétált az egyik saroktól a másikig, én visszaszaladtam a másik oldalon.

Hallottam, hogy kiabál, de akkor ő nem láthatott már és rohantam. Vissza oda, ahol találkoztunk. De sehol nem voltak, a Mamának igaza volt.  

Elindultam hát visszafelé, akkor talált rám a Mama.

Holtsápadt volt, kiabált és olyanok kaptam a fenekemre, mint még talán soha.

Nagy izgalmamban bele se gondoltam, hogy átszaladtam az úttesten és csak a szerencsén múlott, hogy most ne az orvoshoz menjünk.

Kezdtem nagyon szégyellni magam, milyen buta vagyok.

Addigra már a Papa is ott volt, úgy tudta, hogy eltűntem.

Sokáig volt rám dühös a Mama, a Papa védett, hogy csak férfi vagyok.

De a Mama szerint, amíg nem fogadok szót, nem leszek férfi, csak komolytalan kisfiú.

Úgyhogy most egy kicsit komolyabb velem.

Kaptam például a kocsiba ülésvédőt, hogy maradjak a hátsó ülésen. Vannak rajta zsebek, ahova berakja a Mama a törölközőm – ha nagy sár van letörli a lábam mielőtt beszállok -, van póráztartó és kulacstartó is. A legjobb a takaró, puha bolyhos pamutból. Szóval védve van, amit a Mama szeretne védeni, de nekem is kényelmes, mert minden megvan, ami kell. És egy kicsit többet vagyok itthon egyedül, de végül is ha ez kell ahhoz, hogy férfi legyek, ám legyen.

Ismét volt nálunk fotózás, jött Forest, a francia bulldog haverom.

A Mama engedte, hogy játszunk a lakásban. Addigra már rólam elkészültek a képek. Arra gondoltak, ha Forest elfáradt, akkor könnyebb lesz lefotózni.

Tudni kell, hogy Forest állandóan pörög… na, de még kölyök, neki lehet. Egy kicsit segítettem neki, hogy hogyan kellene csinálni, végül egész belejött.

A képeket majd a http://www.dogthings.eu weboldalon láthatjátok.

Születésnapod alkalmából én is szeretnélek megajándékozni, jó alkalom lenne, hogy személyesen megismerjelek.

Most már megyek aludni, mert holnap megyünk a Városligetbe.

Nagy sétákat mindenkinek!

Rumlee

2007. január 27.

Házikedvenc vagy?
Vagy házikedvenced van?
Írjál és meséljél Te is fotókkal a Házikedvencek oldalon!

Várjuk a Te történetedet is emailben.