17. Mesés kaland: Havas karácsonyfa karácsonyi ajándékokkal
Sok-sok ember álmodozik a világon arról, hogy a karácsony fehér legyen. Reménykedve várják, hogy hulljon a hó, és a csillámló hólepte táj és a fehérbe öltözött fenyőfák káprázatos karácsonyi hangulatot varázsoljanak.
Anyám is ilyenről áhítozott. És mivel nem szerette volna ezt a véletlenre, legfőképpen a szeszélyes időjárásra bízni, ezért olyan, de olyan dolgot vett a fejébe, hogy csak, na!
Az utolsó pillanatokban az Internet segítségével rábukkant álmai fájára és karácsony előtt két héttel megrendelte Hollandiából a hatalmas 2 méter 10 centis havas fenyőfáját!
Aztán meg izgalmában napokon keresztül még aludni is alig bírt. Azon izgult, hogy a fa időben, még karácsony előtt megérkezzen, különben mihez fog kezdeni?
Aggodalma szerencsére felesleges volt, mert négy nappal később késő délután a postás felcsengetett. Mamám mindenre számított, de erre nem. Így hát teljes önkívületi állapotba került és rohant ajtót nyitni. Lépéseit ugrálva követtem én is, hiszen kíváncsiságom legalább akkora volt, mint mamám fehér karácsony álma.
Percekkel később a szegény postás néni erőlködve kivonszolta a liftből az ember nagyságú csomagot, és elhelyezte az ajtónk elő. Míg anyám az autogramjával megerősítette, hogy átvette a karácsonyfát, én addig ámulva bámultam az óriási csomagot. Azt még akkor nem értettem, hogy a két méteres havas fa, hogy fért bele, de azt már tudtam, hogy frizsiderben érkezett! Mert a spájzunkban is ugyanolyan nagydoboz áll, mely a jéggé fagyott rizses-csirkéimet hosszasan tárolja!
Mamám megköszönte az ajtóhoz-szállítást és a csomaghoz lépett. A postás néni sejtelmesen mosolyogva beszállt a liftbe.
Mamám könnyedén átkarolta a pakkot és fel akarta kapni, hogy bevigye a nappaliba. Az ám, csakhogy a fenyőfa olyan nehéz volt, hogy megmozdítani se bírta, nemhogy bevinni! Megmondtam én, hogy frizsiderben érkezett!!!
Mamám erre már más oldalról közelítette meg a dolgot. A csomag mögé állt és minden erejét összeszedve el kezdte betolni. Igen ám, csakhogy a küszöbben meg elakadt! Az ezután következő viaskodást mindenkinek látnia kellett volna!
Csakhamar leküzdve a nehézségeket nagy erőt összegyűjtve betolta az előszobába és nagy örömmel otthagyta. Cseppet se zavarva, hogy a konyha és a fürdő megközelíthetetlenné vált!
Amennyire tudta körbeugrálta, majd azon gondolkodott, hogy tudná kicsomagolni és megnézni. Hamarosan letett róla, mondván Papi a dolgozóból úgyis mindjárt hazaér, és ő majd beviszi a nappaliba, hol lesz elég hely megcsodálni.
Ez aztán így is történt! Csakhogy előtte még a Papinak a bejárati ajtón egy akkora helyen kellett bepréselődnie, mely még talán nekem is fejtörést okozott volna!
Papám aztán nem mondanám, hogy könnyedén, de bevitte.
Közben mamám kíváncsisága az izgatottságával együtt az egekbe szökött és lélegzet visszatartva figyelte az eseményeket.
… Én is! …
… Mert esküszök, ilyet én még sose láttam! …
… A szépséges havas fenyőfa feldarabolva feküdt az orrom előtt!!! …
… Te jó ég! Anyám tűzifát rendelt!!! …
Rémültem néztem a mamámra, kinek az arcát a kétségbeesés egy picit sem torzította el, hanem inkább mennyei gyönyör ragyogta be.
„Micsoda gyönyörű… micsoda szépséges…” ujjongta körbe és összecsapott kezekkel gyönyörködött a látványban.
Furcsa mód a papám is egyetértett vele. Aztán hirtelen mégiscsak gyorsan visszacsomagolta a feldarabolt havas tűzifát, és frizsiderestől együtt bevitte a vendégszoba egy eldugott sarkába.
Aztán ahogy szüleim, úgy én is elfeledkeztem az egészről, egészen december 23. napjáig.
Aznap a reggeli sétám után elvonultam vissza szüleim ágyába egy kicsit horkolni. Később Mami hívására kezdtem el ébredezni.
A hangja sokat sejtetően csengett!
Kibattyogtam …
… És Mörri láss csodát! …
Szüleim a feldarabolt havas tűzifát egy kupacba egymás fölé rakták és még fel is díszítették …
… s már az orrom előtt tornyosult is egy darabban a szépséges havas karácsonyfánk!
A nap további része pihenéssel és játszadozással telt. Mamiék először velem játszottak, aztán egymással meg egymás ellen, mert a Jézuska olyan játékot hozott nekik, amivel ilyeneket lehet csinálni.
Bezzeg nekik a Jézuska előbb hozta meg az ajándékot! Nekem másnapig még várnom kellett!
Na, nem baj, a Mami úgyis azt mondta, hogy ő tudja előre, hogy olyan ajándékot kapok, aminek nagyon fogok örülni!
Este főpróbaként felkapcsoltuk a karácsonyi fényeket.
A kivilágított havas fa láttán mamám ismét teljes önkívületi állapotba került, majd nagy boldogan aludni ment. Elmondhatatlanul boldog volt, hogy idén a fehér karácsony(fa) álma beteljesült.
December 24.
Másnap reggelre mamám (fehér) karácsonyi álma teljesen beteljesedett, mert olyan sok pelyhes hullott az éjszaka, hogy az egész várost a parkunkkal együtt hófehér hótakaró lepte el!
Még a védettebb madárházunk tetején is olyan sok hó volt, hogy annyit én még sose láttam rajta!
Úgyhogy az erkélyünkre, s még a szakállamra is bőven jutott belőle!
Kora este szüleim egyszer csak felkapcsolták a fényeket, majd megsimogattak, megpuszilgattak és Boldog Karácsonyt kívántak, s megérkezett hozzám is a Jézuska.
Egy nagy Mikulás táskát kaptam tele minden földi és Mörri jóval!
Megilletődve álltam …
… s meglepődve láttam …
… mennyi minden ínyencséget kaptam.
De ez még nem volt minden!
Egyszer csak Mami mellém lépett s egy kis tálat rakott le elém …
… benne a kedvenc csemegémmel: a marhanyelvvel!
Először jóízűen belakmároztam …
… majd a finomságokat …
… nagy szakértelemmel tanulmányoztam.
Végül minden kedvencemet megleltem s nagyon meg is köszöntem!
Estefelé átmentünk Charliekhoz és a szent estét náluk töltöttük.
Jóval éjfél után indultunk haza.
Addigra mami fehér karácsony álma rekordokat döntött meg, hiszen a kora reggel óta még mindig hulló pelyhesből annyi, de annyi gyűlt össze, hogy Papi és Mami is csak ámult.
Papám mesélte, hogy ilyen sok hóra – főleg hogy egy nap alatt esett – nem is emlékszik, de még a szülei sem igen. Karlsruhében ritkán hullik a hó és akkor is csak kevéske. Mamám, ki már a zordabb téli időjárásból Szombathelyről jött, ő is csak azt mondogatta, hogy még otthon se nagyon emlékszik ekkorára, talán esetleg gyerekkorában láthatott egyszerre ennyit.
Én is váltig állítottam, hogy én, Mörri kutya még nem láttam se itt, se máshol ilyen rengeteg havat!
December 26. Charlie karácsonyi látogatása
Karácsony második napjára meghívtuk Charliet és a szüleit egy pompás karácsonyi ebédre.
Kora délután Karcsi (mindig) éhes pocakkal szaladt be és rögtön az ebéd és a felszolgálási időpont felől érdeklődött.
Megnyugtattam, hogy az ebéd rögtön tálalva lesz, és hagymás marhaszelet kap, hagyma nélkül.
Charlie ennek nagyon örült és – szokásához híven – biztos, ami biztos alapon azért kiment a konyhába, hogy „ellenőrzi” a dolgokat. Kint aztán a száraztápomból jócskán belakmározott, sőt – szokásához híven – még pár szemet be is hozott és a szőnyegen elrágcsálta. Mondván elő kell készítenie a pociját a nehéz marhához.
Nem sokkal ezután mamiék megterítettek, felszolgálták az ebédet és mindannyian jóízűen elfogyasztottuk a fenséges gyertyafényes ebédet. Kétlábúak az asztalnál, négylábúak az asztal alatt.
Utána játszottunk.
Először a kutya a kutyával, majd az ember az emberrel, azután a kutya az emberrel, végül az ember a kutyával.
Charlie aznap kifáraszthatatlannak tűnt. Várta a figyelmet, várta a labdát és csaknem akarta a játékot abbahagyni.
Estefelé a tempója már lassult …
… és fáradtan feküdt el …
… honnét pislogó szemekkel nézett fel.
Csendes zeneszó szólt …
… olyan álomba ringató.
Charlie és szülei nem sokára hazamentek, s én kosaramba pihenve gondoltam vissza a meghitt, szép karácsonyi napokra.
|
|
