A kerti munka elkezdődik
Előző bejegyzésemben már elmeséltem a kert kezdeti tortúráját, ma folytatom a folytatásával.
Még mindig a nagy napon, szeptember 20-án vagyunk, a kertben.
Miután Györgyi és én megtanulmányoztuk a kertet, a kertegyesület vezetője is alaposan megnézte. Persze ő egészen más szemekkel nézett körbe, mint mi. Méghozzá úgy, hogy a kert rendben-e van az előírásoknak megfelelően, mert az eladó csak úgy adhatja el, ha a városi szabályzatnak minden megfelel. A vezető két szabálytalanságot talált, melyen mindannyian nagyon meglepődtünk:
Denissenek elsőként is egy csodás tujasort ki kell vágattatnia, mert a tuja nem őshonos német növény és eladáskor a kertben nem állhat, másodjára pedig a fedett teraszt körbekerítő alig fél méteres téglafalat is le kell bontatnia, mert eladáskor ilyen helyen téglafal sem állhat.
Denissenek ez utóbbi aztán nagy fejfájást okozott, mert nem tudta kivel oldja meg a munkálatokat, nekem pedig az első nagy szívfájdalmat, hogy csodálatos egészséges növényekkel, hogy lehet ilyen szívtelenül bánni.
De nem volt mit tenni, a szabály az szabály.
Denisse problémáját Tom és Wolfgang egy szóra megoldották azzal, hogy segítenek a faltörésben, az én fájdalmammal nem volt mit tenni, az időre kellett bízni.
A gondolat hozzászokásához volt kerek 11 napom, mivel Denisse csak hétvégenként ért rá, és a soron következő hétvége pont akkor nekünk nem volt jó, mert Münchenbe kellett utazni útlevelet cseréltetni. Ha csak sima útlevélcseréről lett volna szó, akkor szó nélkül elhalasztottam volna, de már hónapokkal ezelőtt lefoglaltattuk a szállodai szobát a müncheni sörfesztivál miatt. Mindig is szerettem volna a sörfesztivált látni, és ha már egyszer muszáj Münchenbe utazni, a kellemest összekötöttem a hasznossal muszájjal.
Szóval Denissel megbeszéltük, hogy október 1-én 9 órakor találkozunk a kertben. A kérdés megint csak az volt, hogy bírom ki azt a rengeteg sok napot, mire újra a kiskertembe mehetek?
A müncheni hétvége még gyorsan elreppent, de a többi nap? Hát az is, mert reggeltől-estig terveztem az álomkertemet! De most már nem csak gondolatban, hanem papíron is!
Tippeket nem csak az interneten kerestem, hanem kint a kerteknél is. Mert ugye mondanom sem kell, hogy a hátralévő napokban többször is kimentem a kertekhez. Először mindig meglátogattam kerítésen kívülről az Álomkertemet, aztán ötleteket és ihleteket merítettem a szebbnél-szebb szomszédos kertekből!
A napok így aztán elrohantak és a beköszöntő október első napján földemre lépve eszembe jutottak a csodás kertek, és még jobban elhatároztam, hogy az én kertem lesz a környéken a leges legszebb! Meg a leg … biokertészesebb! Meg a leg … feng-shuisabb!
Pedig az én kicsi kertem már eddig is nagy feltűnést keltett ám a környéken!
És rajtam kívül biztosan más is nagyon várta, hogy mielőbb tulajdonost cseréljen a kert!
Mert ez nem csak a mi érdekünk volt!
Hanem a szomszédoké is!
És a kerté is!
Mert vadon nőtt felmagzott növények és méteres gazok milliója borított el mindent.
Élőben a látvány minden normális embert elborzasztott …
… nekem mégis ez volt évek óta a legmegnyugtatóbb látvány és érzés, amit csak kívánhattam!
A bejárattól rettentően elhanyagolt kerttől és sok munkájától minden vevő megijedt.
Szerencsémre, mert ezért az enyém lehetett!
S az itt termett édes szőlőt már is ehettem!
A ház védett sarkában álló hajló roskadásig teli kivifának …
… az éretlen gyümölcsét még nem lehetett megenni …
… de már lehetett a szépséges sárgarózsa csodás illatával eltelni …
… aztán meg a tuja sornak egy szomorú búcsút inteni!
Mialatt Denisse a férjével elkezdte vágni a tuja ágait, Tom és Wolfgang a fal ledöntésének állt neki.
Györgyi és én pedig a gaz irtásának. Németországban a kertekben növényi hulladékot égetni tilos, ezért a felvirágzott gyomokat zsákokba gyűjtöttük, hogy később majd a szeméttelepre szállítsuk.
Mire mi egy kis darabon végeztünk a férfiak is eltűntették a falat a szomszéd felöli oldalról. Az ép téglákat Tom a ház mögé hordta, mert már kitaláltam, hogy a bontott tégla jól jön majd.
Közben Denissék is dolgoztak és a tuják, mint a tekejátékban a bábuk, egymás után dőltek ki.
Aztán Wolfgang a falat a hátsó résznél kezdte lebontani…
… s volt ám, hogy a téglát erőteljesen kellett eldobnia.
A tuják kivágása megnövelte a kilátást, s a teraszról az eddig 4 méteres látótávolság már távolbalátássá vált.
Denissék az utolsó zöld hulladékot is összegyűjtötték, s mire a tuják a szeméttelepre érkeztek…
… a falbontással a férfiak is végeztek.
Mi a gyomok irtásával bezzeg nem! S Denissék sem a törmelék elszállításával!
Mert hát már rég elmúlt a dél, s az aznapi munka véget ért.
Folytatás következő hétvégén!
Ismét egy hét tétlenség?! Az képtelenség! Megbolondít majd a semmittevés!
Inkább megkérdezem Denisset, megengedi-e, hogy a kertben legyek, s tegyek-vegyek?
Szerencsére Denisse ennek nem volt ellene.
Hurrá, akkor holnaptól kezdve reggeltől-estig a kertemben lehetek!
Kategória: Kiskert Címkék: Kerti munka
Legutóbbi hozzászólások