Kutyavilág: Kutyatörténetek és állatmesék

Mint ahogy Charlie az előző bejegyzésben a képen kifeküdt, pontosan ugyanúgy tettem ma én is. Csak én nem a melegtől, hanem a nyári programtervtől! Különböző prospektusokból, szórólapokból, na meg persze az internetről, annyi de annyi utazást, kirándulást, gyaloglást, hegymászást, városnézést adminisztrált össze a mamám, hogy mikor mindezeket meghallottam azt hittem azon nyomban gutaütést kapok. De aztán mégsem kaptam, akkor. Csak azután mikor bejelentette, hogy: - Ne félj Mörri, neked ezt nem kell végig gyalogolnod. Te kényelmesen, ülve vagy fekve, egy szem lépés nélkül fogsz majd mindent megnézni… - Hurrá! Páholyból fogok nézelődni! – vakkantottam örömömben, és már el is képzeltem ahogy Mami és Papi karjaiban a világot járom, a világot látom. … a fotókon. Itthon. A hűvös szobában! – fejezte be Mami a tájékoztatóját. Na látod, ettől kap aztán az ember a kutya gutaütést! Nyári forróságban, a hűvös … Tovább a teljes bejegyzésre »

Beköszöntött a július, beköszöntött a vakáció. Továbbra is nagy esőzésekkel és 13-15 fokos hűvös őszi időjárással! Most, mikor már nem kellene egész nap az iskolapadlót koptatnom és bezárva lennem, mikor végre a haverokkal csavaroghatnék, mikor Nagyival és szüleimmel nagyokat kirándulhatnék, akkor persze reggeltől estig szinte egyfolytában esik. Kész művészet kiválasztani olyan időpontot, hogy egy kötelező és halaszthatatlan sétát szárazon megússzak. És akkor még az útvonalról nem is beszéltem! Naná, hogy a legjobb dolgoknak mindig vizes bokor alatt, meg hatalmas tó(csa) mögött kell lenniük. Aztán mire nagy kerülővel odabűvészkedem magamat, addigra Charlie felszippant minden illatot, és azzal próbálkozik, hogy csak a sajátjáét hagyja ott nekem. Persze, mert ő gátlástalanul, törtetően, nagy tocsogással végigtipor mindenen, ami az útjába kerül, hogy minden élvezet legelsőként az övé legyen. Aztán csodálkozik, ha úgy néz ki, mint egy bőrig ázott … Tovább a teljes bejegyzésre »

Ma akkora meglepetésben és akkora örömben volt részem, hogy szinte el sem hiszem. Képzeld, este 11 órakor megérkezett hozzám a Nagyi! De nem ám Hilde, a Charlie anyukája, hanem a szombathelyi Györgyi, aki tőlem 900 km-re lakik. Bizony. Képzeld csak el, 12 órát buszozott azért, hogy újra láthasson és simogathasson engemet. Meg hogy ajándékot adjon nekem. Fincsi sertésmájkrémet és hatalmas füstöltcsülköt. Mert a Mami szerint az itt kapható csülök a közelébe sem jöhet a magyarnak. Ebben egyetértek vele. Én, mint kiváló élelmiszer kontrollőr magabiztosan kijelenthetem, hogy a különbség legalább akkora, mint a Parizer és a Pick szalámi között. Ja igen, ez utóbbit is kaptam, meg még házikolbászt is, amit a mami barátnője küldött, csak hát anyám elspájzolta őket későbbre, hogy ennyi mennyei jót be kell osztani, és nem lehet egy nap befalni az egészet. Főleg … Tovább a teljes bejegyzésre »