Ma reggelre a kánikula végre elment nyaralni, és hűvös jött helyette üdülni.
Kellemes 21 fok a szabadban. Tökéletes idő kirándulásra, sétára, randevúra … ha nem esne!
Akárhogy is vonzódok Suzyhoz, zuhogó esőben még ő se tud rászedni egy romantikus sétára a parkban.

Szuzi a világos szürke törpe uszkár. Korát ne kérdezd, mert egy előkelő kisasszonytól tapintatlanság megkérdezni!
… Sose fogom elfelejteni azt a pillanatot, mikor legelőször találkoztunk.

Ősz volt.
A park színes levéltakaróba bújt,
s a szél is vidáman fújt,
mikor a nagy platánnál összefutottunk.

Mint fa ágán a tarka fakopáncs,
szívem hangos ütembe kalapált.
Vérnyomásom egekig szökellt,
szerelmem lángolón, forrón tüzelt.

Mélyről feltört ösztönünk,
s önfeledten röpültünk,
az avarba, hol nem kerültünk zavarba.

Levélkupac meleg fészek, fajfenntartásra voltunk készek!

… Ámde, viszonyunk ellen viszálykodó családjaink fejei azon nyomban közénk álltak.

- Ó, Murray, miért vagy te Murray? – sirdogált Suzy – Tán, vak gyűlölet? – vagy tudja mi -, mely minket egymástól elszakít …
- Isten veled Szuzi! – suttogtam hozzá, s méreggel tele távoztam.
- Isten veled Mörri! – kiáltotta, mint kinek szívébe kést mártottak.

Ezek után drágaságomat egy ideig nem láttam.

A vágy már porig égetett, mint kandalló a száraz fát, mikor egy nap újra felbukkant.
S a parkot őrült sebességben átszelve szerelmes szerelemmel boldogan rohantunk egymás karjaiba.