Hétvége van. Ilyenkor sokszor szüleim rémesen elfoglaltak. Amire hétköznap már nem futja, azokat ekkortájt pótolják. Bevásárlás, takarítás, látogatás, no meg sok minden más, s teljesen fejetetején áll a ház.
Kuckómba némán üldögélve, Ezüst csend suttogva érint meg.

Suzynak:

Egy vallomás

Verőfényt hoztál életembe
S megtörted átkos éjszakám,
Mert úgy szeretsz, hogy jobban és forróbban
Szeretni senkit sem lehet talán.

Tenálad jobban én tudok szeretni,
Mert én imádlak Tégedet!
Bús életembe boldogságot loptál;
Hoztál magaddal mámort, életet.

Óh! Köszönöm, hogy szerethetlek…
És hogy írhatok verseket Tenéked!
Óh! Köszönöm, hogy megmutattad,
Hogy milyen szép és szent az élet!

Verőfényt loptál életembe
S megtörted átkos éjszakám,
Mert úgy szeretsz, hogy jobban és forróbban
Csak Téged lehet szeretni – talán.