Délután Charliet látogattam meg egy rövid időre. Megmutatta, mekkora hatalmas fekete vérszívó költözött engedély nélkül a füle alá. De nem egy vámpír volt, hanem egy kullancs!

Nagyon féltettem barátomat, és nem engedhettem, hogy valaki is a nyakán éljen és élősködjön rajta, ezért rögtön szóltam szüleinknek, hogy távolítsák el azonnal. Ők aztán kidobták.

Ennek az esetnek a következményeként gazdáim bepánikoltak.

Este, mikor már felszerszámozva álltam a bejárati ajtónk előtt, várva az esti korzózást, nyakon öntöttek egy egész ampulla löttyel, valami Frontline márkájú kölnivel.

Nem szeretem a parfümöket!

Normál esetben, ha nem vagyok megkötözve, akkor rohanok, és rögtön letörlöm magam, de így nem tudtam. De aztán már nem is érdekelt, mert elhangzott az utasítás – „Most már nyugodtan mehetsz sétálni, ez megvéd a parazitáktól.” -, és nyílt az ajtó.