Kutyavilág

Zajlik az élet nem sivár, elmeséli a Kutyavilág! Napról-napra naplóval, csatolva sok-sok fotóval!

Lakoma

Annyira el voltam foglalva tegnap, hogy csak most kipihenve jut időm elmesélni mindent részletesen.
Pontban 2 órakor Charlie unokaöcsém állított be.
- Szervusz. Foglalj helyet az asztalnál az ebéd már tálalva. – invitáltam.
- Remek, már nagyon éhes vagyok.
Ennyit mondott mindössze és már rohant is enni. Legelőször a kolbászt falta be, majd a csülökcsontra csapott le, mint mamám a házi légyre.

051-nagetier.jpg

Annyi finomság vette körül, hogy a rágcsarúdnál már filozofálnia kellett:

051-meditation.jpg

- Enni vagy nem enni ezt most?
Végül megrágcsálta kicsit és újra visszatért a csontjához.
Miután az utolsó darab husiig lerágta kíváncsian hozzám fordult.

051-bewachung.jpg

- Mi a következő fogás? Egy kis fülecske nem lenne?
- Rendelés felvéve, rögtön hozom! – mondtam, és udvarias pincérként rohantam a konyhába.
- Ropogós disznófül tálalva.

051-kellner.jpg

Barátom neki esett és jó étvággyal csak ropogtatta, ropogtatta…
- Hát ez isteni!

051-dog_charlie.jpg

… és rágcsálta tovább.

051-charlie.jpg

Később teli pocakkal megszólalt:
- Hmmm … Fenséges volt az ebéd. Köszönöm szépen.

051-wohlstand.jpg

- Nagyon szívesen. – feleltem boldogan.