Anyáék ma születésnapi partira mentek. Ez azután derült ki, hogy kora délután kirittyentették magukat, majd anyu a sütőből kivette a fincsi sajtos rudat és úgy elcsomagolta az egészet, hogy csak hűlt helyét találtam.
Mindössze egy kis darab kóstolót kaptam. Ekkor közölték velem, hogy buliba mennek és oda viszik.
Mielőtt elmentek azt is mondták, szokásosan, hogy legyek jó kutya. Nem tudom, minek kell mindenegyes alkalommal ezt megjegyezni, hiszen tudják nagyon jól, hogy állandóan jól viselkedek, ha otthon maradok egyes egyedül. (Vadászgörényt nem veszünk számításba.)
Egyértelműen jó vagyok, akárcsak a házőrzésben. A lakást rám bízni, őrizni önállóan, ehhez már nagyfiú vagyok.
De ahhoz bezzeg kisfiú, hogy kinyissam az ajtót, mikor a barátom érkezik meg!
Estefelé a kaputelefon kezdett el csörögni. Arra gondoltam szüleim érnek haza, mert bizonyos időközönként rájuk jön a dili és csörögnek nekem a kapuból.
Nem tudom mi olyan fontos, hogy ne érjen rá addig, míg fel nem érnek.
Meg különben is, mire mindig odarohanok, addigra elhallgat.
Az pedig már mellékes, hogy olyan magasra kalapálták be a telefont, hogy a kutya se éri el.
Szóval, gyorsan ügettem az ajtóhoz. Nyílt a lift ajtó és Charlie barátom rohant ki. Nagyon boldog lettem. Már láttam magam előtt mekkorát fogunk játszani. Mikor kitisztult a kép, csak akkor döbbentem rá, hogy előttem van az ajtó.
- Elaludtál, vagy min gondolkozol ennyit cimbora? – visszhangzott a folyosóról barátom türelmetlenkedése. – Nyisd az ajtót, jöttem a hétvégi vizsgára.
- Nem tudom kinyitni. – nyöszörögtem halkan – Túl magasan van a kilincs.
- Akkor szedd a mancsod és szólj a tanárnőnek gyorsan, még mielőtt el nem felejtek mindent. – és nyomatékosan az ajtóra csapott párat.
- Nem tudok szólni. – feleltem szomorúan. – Nincs itthon senki.
- Na ne játsszál velem kérlek, nincs erre most idő. – mormogott mélyen.
- Csak szeretnék játszani veled! – ugattam vissza ingerülten, és két mancsommal idegességemben az ajtót kezdtem el kaparni őrült tempóban.
Pár rövidebb, hosszabb mondatot még váltottunk egymással, nyüszítve, ugatva, sírdogálva, majd tovább dolgoztam, feltett szándékkal, hogy lyukat készítek a bejárati ajtóra, amin haverom befér.
De Charlie ahelyett, hogy segített volna, megunta a várakozást és megsértődve elvonult.