Kutyavilág

Zajlik az élet nem sivár, elmeséli a Kutyavilág! Napról-napra naplóval, csatolva sok-sok fotóval!

Jég Marci a jegesmedve

Ma korábbra kanyarodok vissza a történtekben, és egy kicsit össze-vissza fogok ugrálni. De nem örömömben – igaz abban is tehetném -, hanem az időben.

Anyáék vasárnap – az előre be nem kalkulált kora reggeli ébresztőjük után, melyet hamarosan el fogok mesélni -, megfogták a hátizsákjukat és egy harmonikus helyre vonultak.
Az állatkertbe.
És tudod miért?
Nem azért, hogy megnyugtató csendben és nyugalomban töltsék a napjukat, hanem azért, hogy személyesen elbrummogják Jég Marcinak a nagy hírt!

Mely az volt, hogy Knut – a berlini állatkert jegesmaci kölyke – után, most már őt, Jég Marcit, a karlsruhei mackót is megismerheti akár az egész világ!
Igen! Mert én, Murray, a kubai származású, magyar születésű, híres világjáró riporter, nemrégiben készítettem Marcival egy szenzációs életrajzi interjút. Káprázatos és lélegzetelállító képekkel, melyek betekintést nyújtanak egy jegesmedve hétköznapi napjába.
Aztán ezt az elkészült anyagomat elküldtem a Szép Macicsalád szerkesztőségébe.
És képzeld, olyan történt, amire nem is gondoltam!
A riportom a címlapra került! (Pedig lapzárta után érkezett!)
A Macicsalád 2007. április 3-án megjelent számában az írásom teljes terjedelmében képekkel együtt megjelent!:

De nem azért került oda, mert Kutyi testvérkémtől protekciót pitiztem!
Mert esküszök egy árva szót sem vakkantottam neki!

Nem úgy, mint anyáéknak, mikor indulás előtt a lelkükre kötöttem, hogy el ne felejtsék azt is megbrummogni, hogy mint én is, most már Marci is a Macicsalád családtagja.
Megbízok szüleimben, de azért kicsit aggódtam, hátha elfelejtik.

Megnyugodni csak azután tudtam, mikor hazaértek. Vagyis csak jóval azután, mert mikor megjöttek akkor izgatottságomban velem együtt a vérnyomásom is az egekig szökellt.
- Na, mi volt? Meséljetek már! – nyüszítettem hisztizve és hatalmas lendülettel felugrottam az ágyamra. Ők mellém ültek, és Napóleon már büszkén mutogatni is kezdte a képeit mire mami végre belekezdett:
- Mire az állatkertben Jég Marcihoz értünk, ő éppen jóízűen lakmározta az ebédjét.

Jég Marci a jegesmedve

- És mit evett? – vágtam közbe szavaiba, mert mindent rögtön tudni akartam.
- Egy nagy vödörnyi gyümölcsöt és halat. Miután megevett mindent az utolsó falatig, megpillantotta, hogy a vízben még két alma úszkál.

Jég Marci a jegesmedve

Nagyot nyújtózkodva az egyiket a partról el is érte, és örömmel megette, de a másik már messzinek bizonyult. Így hát hatalmas csobbanással beugrott érte. Szökőkútként csak úgy spriccelt mindenfelé a víz.
Majd hirtelen, mint egy sellő emelkedett ki a tajtékból előttünk.

Jég Marci a jegesmedve

- Sellő? – vakkantottam kuncogva – Inkább Lochnesi Szörny!
A viccelődésem nem annyira tetszett maminak, mert furcsán nézett rám. – Murray, ne figurázzál ki másokat. Mit szólnál hozzá, ha rajtad is nevetnének a hátad mögött?
- Semmit. – feleltem vállamat megrántva, kicsit megbántódva, hogy letolt.
Hogy továbbugorjunk ezen a témán, gyorsan megkérdeztem:
- Megbrumiztatok neki mindent?
- Akkor még nem, mert halászni kezdett és újra a víz alá merült.

Majd hirtelen felbukkant a szájában egy hallal.

Jég Marci a jegesmedve

Megmutatta nekünk, akárcsak azt, hogyha egy jegesmedvének a foga közé kerül egy harapnivaló, akkor az aztán kapásból búcsút mondhat az életének.
Kicsit még úszkált előttünk, majd kimászott a partra. Ekkor tolmácsoltuk neki az üzenetedet.
- És mit szólt hozzá? – kérdeztem izgatottan.
- Meglepetésében csak szájtátva bámult…
„Biztos olyan akcentussal brummogtatok, hogy nem értette meg.” – gondoltam ki magamban, de volt annyi eszem, hogy hangosan nem árultam el. És milyen okos voltam, mert mami folytatta is a mondandóját:
… és alig akarta el hinni az egészet.

- Tényleg megjelent? És… és családtag is lettem? – brumizott vissza ámuldozva.

Jég Marci a jegesmedve

- Nagyon szépen köszönöm. – brummogta halkan, elérzékenyülve.

Jég Marci a jegesmedve

Majd lassan felállt és elcammogott.
Talán a barlangjába a forróság elől, vagy talán csak odébb, hogy meghatottságát eltakarja?
Nem tudom, de elbújt a szemünk és a látogatók szeme elől.

Már nem lehet hozzászólni

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezár