Beköszöntött a július, beköszöntött a vakáció. Továbbra is nagy esőzésekkel és 13-15 fokos hűvös őszi időjárással!
Most, mikor már nem kellene egész nap az iskolapadlót koptatnom és bezárva lennem, mikor végre
a haverokkal csavaroghatnék, mikor Nagyival és szüleimmel nagyokat kirándulhatnék, akkor persze reggeltől estig szinte egyfolytában esik. Kész művészet kiválasztani olyan időpontot, hogy egy kötelező és halaszthatatlan sétát szárazon megússzak.
És akkor még az útvonalról nem is beszéltem! Naná, hogy a legjobb dolgoknak mindig vizes bokor alatt, meg hatalmas tó(csa) mögött kell lenniük. Aztán mire nagy kerülővel odabűvészkedem magamat, addigra Charlie felszippant minden illatot, és azzal próbálkozik, hogy csak a sajátjáét hagyja ott nekem. Persze, mert ő gátlástalanul, törtetően, nagy tocsogással végigtipor mindenen, ami az útjába kerül, hogy minden élvezet legelsőként az övé legyen.
Aztán csodálkozik, ha úgy néz ki, mint egy bőrig ázott kutya.
Nem is, inkább, mint egy kismalac, aki a sárban hempergett.
Szombaton is, ha láttad volna hogyan jött az évzáróra!…
A fehér öltönye a nyakáig koszos volt. Reggel még patyolat tiszta volt!
Pedig már nem kisgyerek kiskutya még sem tud vigyázni a bundájára!!!
Wolfgang nagypapi mesélte, hogy a minap, egy este hazafelé tartottak és a parkban rajtuk kívül egy teremtett lélek sem járkált fel-alá, így hát kutyáját póráz nélkül kicsit szaladgálni engedte. Normál hétköznapokon és normál hétvégeken Charlie madzag nélkül csak néhány 5 méteres körzetben ugrabugrál összevissza, de ezen az esős napnyugtakor valami megmagyarázhatatlan történt.
Valami különös szag csapta orrba Karcsi barna orrát, olyannyira, hogy nagy ugrásokkal messze egy bokor alá szökdécselt – körbenézés nélkül átfutva a villamos sínen -, és hatalmas lendülettel kaparászni kezdett.
Itt most azt gondolná az ember, hogy a történet hamarosan befejeződik egy lebilincselő és izgalmas happy end-el, egy iszonyatosan koszos kutya kristálytisztává varázsolásával.
De hát ezt gondolná az ember!
És nem a kutya!
És főleg nem Karcsi!
Aki, nemcsak úgy nézett ki, mint egy disznó, de még úgy is viselkedett!
Koszos mancsával néhányat túrt-fúrt a sárba aztán a fülét kezdte hegyezni. Majd hirtelen teljesen megrémülve őrült tempóban kiugrott a bokor alól, és egy kedves öreg botorkáló nénit úgy megröfögött, de úgy megröfögött, hogy a néni majd’ szívinfarktust kapott.
Ez azért disznóság volt tőle. Mármint Charlietól.
Nekem ilyen malackodás az eszembe sem jutna. Főleg, hogy esős napokon a séták után aztán otthon mindig tusoljak. Brr, még rágondolni is rossz.
De arra még rosszabb, hogy szerencsétlen Karcsit az évzárón mennyi hidegzuhany érte!
Először a tusoló alatt a tappancsát, utána a bizonyítványát megkapva.
Mint ahogy a mosdóból csurom vizesen kifutva hosszasan csúszott, de végül mégis felbukott, ugyanúgy matematikából is szépen elbukott!
Disznóság!
Szedd össze magad Charlie, légy ügyes, a pótvizsgán át kell csúszni!