Kutyavilág

Zajlik az élet nem sivár, elmeséli a Kutyavilág! Napról-napra naplóval, csatolva sok-sok fotóval!

Év eleji év végi jelentés 3. rész: Karácsonyi ünnepek (dec. 25.)

Képzeld el a tegnapi boldogságokat délig pihentem ki.
Tovább is tudtam volna lustálkodni, de Papi felszerszámozott, hogy menjünk gyorsan sétálni. Hát jó, ha mennie kell szívesen elkísérem, legalább a fontos dolgokat rögtön elintézem.
Az öltözködés közben bizony erre gondoltam, de arra már nem, hogy a parkban micsoda karácsonyi meglepetés, majd mekkora szívfájdalom vár!

Mert hiszen a sétány elején ott állt és várt rám a megtestesült szépség, az ártatlanság, a lelki tisztaság:
Az én földreszállt angyalkám Szuzi!
Kitől kaptam egy nagy karácsonyi puszit!

Boldogságom a mennyekig szárnyalt… míg szerelmemet a gazdája tovább nem rángatta.
Rohantam utána, de hiába, a Papi rövidre fogta a pórázomat. Két hátsólábamon állva sírdogáltam, s szívszakadva néztem, ahogy elsétálnak.

- Papi, miért nem engedted, hogy Szuzival sétáljak? – fordultam elszontyolodva a papámhoz.

Ő leguggolt hozzám és nagyot sóhajtva azt felelte:

- Tudod Mörri, Suzy apukájának egy gyógyíthatatlan genetikai betegsége van a Down-szindróma. A fiú ma nagyon nyugtalan és zaklatott volt, ezért sietett el a barátnőddel. De fel a fejjel öregfiú, bízzál benne, hogy a következő találkozás ismét jó és hosszú lesz.

Szomorúan hallgattam mindezt. Akkor ezért volt korábban is, hogy néha mehettem Szuzi után, néha nem!
Mikor a nagyijával sétált, akkor mindig együtt lehettünk, de mikor a papájával, akkor nem mindig.

Még tovább is filozofáltam volna, de a távolból közeledni kezdett az utolsó megemlítésem óta időközben felcseperedett importált klónom, a jól fésült úrikutya: Johnny.
Félreértés ne essék, nem vagyok rá se féltékeny, se irigy, de a mai napig valami megmagyarázhatatlan kisugárzásból kifolyólag ki nem állhatom. De Charlie sem!
Pedig szegény Jancsi még a bolhának sem árt. Naná hogy nem! Ő benne bolha?
Szóval az anyukájával jött. Míg a szülők jókívánságoztak, addig Johnny ismét haverkodni próbálkozott velem, de egy jelentőségteljes és félelmetes morgással lerendeztem. Kapott hozzá még egy kedves vicsorgást is csak úgy ajándékként. Aztán szó nélkül elváltunk és mindenki ment a saját útjára sietősen.

Papi szerint itt volt az ideje, hogy körözzünk párat a parkban, és rendesen elvégezzük már a dolgunkat, aztán hazamenjünk, és megterítsük a vendégasztalt a vendégeknek.
Ez a művelet persze nem volt olyan gyors és könnyű manőver, mint ahogy azt az ember elképzelné, ugyanis télen a hatalmas vendégasztalra költözik az egész erkély.
Ne tudd meg, a szobám ilyenkor úgy néz ki, mint egy silány, lepusztult és haldokló botanikus kert üvegháza.
Rémes látvány elhiheted nekem. Itt egy hulladozó levelű leander, ott két kopasz Bouganville, amott öt száradozó muskátlis erkélyláda, meg ilyenek.
Na most képzelheted ezt elpakolni, aztán megtisztítani! Tovább tart, míg megenni az ünnepi ebédet! Mert ugye mondanom sem kell, hogy egy finomságot pillanatokon belül be lehet habzsolni!
De várjunk csak, ne rohanjunk ennyire előre, hisz a lakmározásig történt még egy s más.

Mint például, hogy a vendégek megérkeztek…

Méghozzá a megbeszélt időpont előtt már fél órával!

„De ha a megbeszélt időpontról akár fél órát is késtek volna, akkor se késtek volna le semmiről! Legalábbis az ebédről biztosan nem, mert a Mamám szépen elintézte, hogy a vendégeket farkaséhesre kiéheztesse!”

… Na persze ki is más, mint Karcsi robbant be elsőként, és szaladt a szoba közepére, a terep felmérésére. El a karácsonyfa alatt, ami csoda volt, hogy a helyén maradt!

Tudod, már írtam, hogy a Mami elpakolt mindent, így hát Karcsi száguldása átváltozott nagy csalódottságra.

- Murray barátom! Te nem vársz mással, csak a száz éves rághatatlan uzsonnáddal? A látogató éhen hal! Hát micsoda vendéglátó vagy?

202-Charlie_01.jpg

- Charlie cimborám, kedves komám, az ebédet éppen most készíti a Mamám! Töltsed játszással addig az idődet, és meglátod, rövidesen megtömheted a bendődet!

- Biztosan? – kérdezte kissé kételkedve, de nagyon reménykedve.

202-Charlie_02.jpg

- Biztosan – feleltem rá magabiztosan.

Ez után már felcsillanó szemekkel tudakolta:

- És mi lesz az ebéd?

- Ravioli! Mint tavaly karácsonykor! – vágtam rá komolyan, azonban sokáig nem tudtam magamat türtőztetni, mert ahogy Karcsi megbántódott, döbbent és kétségbeesettségtől eltorzult arcát megpillantottam, elkezdtem nagyon, de nagyon nevetni.

202-Murray.jpg

- Te most viccelsz Murray? – szólalt meg – Mert ha nem, akkor azonnal hazamegyek!
- Naná hogy viccelek! – feleltem még kuncogva. – Menjél csak ki a konyhába a mamámhoz és kérdezzed meg a menüt.

Charlie kiviharzott, én pedig halkan az előszobába osontam – ahonnét nyílik a konyha -, és hallgatózni kezdtem.

- Mona néni! A Mörri küldött, hogy tessék megmondani nekem mi lesz az ebéd, és mikor lesz készen, mert már nagyon éhes és …

202-Charlie_04.jpg

- Mindjárt készen lesz, és mindjárt meglátod. – tért ki a pontos válasz elől Karcsi szavaiba vágva a mamám, és nevetve folytatta:

- De mond csak Charlie, nem füllentesz te nekem?

Hűha rémültem meg mikor ezt meghallottam.

Közbe kell lépnem, de azonnal!

„A hazug kutyát előbb utolérik, mint a sánta embert!” gondoltam, és berohantam a konyhába.

Láttam Karcsi elgondolkozva és teljesen magába zuhanva álldogál.

202-Charlie_03.jpg

- Charlie nem füllentett! – álltam ki és álltam meg barátom mellett. – Igenis hogy éhes vagyok! – folytattam nyugodt lelkiismerettel, mert már tényleg kopogott a szemem az éhségtől.

Mami hamarosan két kihűlt, de jól megpúpozott edénykét mosolyogva elénk rakott, jó étvágyat kívánt, majd a nagy marhapörköltes tálat bevitte a vendégasztalra.

Miután az utolsó szaftcseppig mindent befaltunk Karcsival, barátságosan hozzá fordultam:

- Miért füllentettél a mamámnak?

- Én nem is füllentettem! – válaszolta szepegve – Ő nem hallgatott végig, hogy befejezzem a mondatot: …én is már nagyon éhes vagyok!

- Na igen a nők!… – feleltem sokatmondóan.

- Murray, te pedig nagyon rendes voltál. Igazi igazbarát, köszönöm. – mondta zárásként, és hangosan lefetyelni kezdte a vizet.

Én meg hosszasan néztem fájó szívvel és nagyon megbántam, hogy a szeretett ünnepén a barátomat a raviolis tréfámmal mennyire megbántottam.