Szép Macicsaládék ismét egy szórakoztató játékra invitáltak minket, mely a következőkből áll:

1. Mutatsd meg az elsőként készült alkotásodat.
2. Írj pár sort a scraphez fűződő érzéseidről, gondolataidról, mióta csinálod, stb.
3. Add tovább a játékot az általad kiválasztott 5 embernek, és hagyj erről megjegyzést a blogjukban.

1.  Az első alkotásom persze ki másról készülhetett, mint Murrayről – Murraynek egy boldog 8. születésnapi ajándékként.

2.  Ugyanis adódott éppen úgy, hogy 2009. január 12-én, 12 nappal a szülinap előtt ismerkedtem meg a scrapbookkal a Macicsaládék “Ajándék” című naplóbejegyzése során.

Azt a pillanatot sose fogom elfelejteni, mikor megláttam a képet… a scrapbookot!

Mint fülledt nyári délután, mikor a megrepedezetten kiszáradt földre váratlanul és hirtelen lehull az oly régóta várt frissítő és éltető zápor első cseppje. Az első csepp, mely apró, mégis oly fontos jel, melyből egyből megéreztem, hogy bizony még sok-sok kell.

Még, még, még! És rögtön barangolni kezdtem a neten.
Varázslatos helyekre utaztam, hol aztán, mint szomjas földünk az esőt, mohón szívtam magamba a csodálatosabbnál csodálatosabb alkotások elbűvölő szépségét. Melyek lépten-nyomon egyre jobban erősítették a gondolatot: Ki kell próbálnom!!! És eldöntöttem másnap ki is fogom!

Az izgatottságomtól persze aludni is alig tudtam úgy vártam a reggelt. Millió gondolat, millió ötlet kavargott a fejembe, melyek megvalósítása persze óriási rejtély volt előttem. Néhány éve használom a Photoshop Elements programot, és egy minimális alapon – képek vágásán, kicsi feljavításán, retusálásán – kívül nem igazán volt nagy késztetésem belemélyedni.
De most hirtelen lett, és gondolkodás nélkül – amit nem bántam meg – rögtön fejest ugrottam a mélyvízbe!
Már nem emlékszek, de elképzelhető, hogy a becsapódáskor sérülhetett meg a fejem, mert rendíthetetlenül elhatározta, hogy bizony az én legelső fotókönyvem, ami az én drága egy szem egyszemű “kisfiamnak” fog készülni csakis kizárólag saját cuccokból fog állni! Miért is ne?!

Az elhatározást aztán tettek követték kerek 10 napon keresztül.
Először, hosszú idő után, szabadságot jelentettem magamnak, mert nem érdekelt semmi, de semmi más, csak a scrap.
Másodszor minden sürgős és nem sürgős munkámat lesöpörtem az asztalról. Naná, hogy legyen elég hely a scrapbook hozzávalóinak a fotózására!
Harmadszorra az egész lakást felforgattam és összegyűjtöttem a felhasználásra biztosan alkalmas és a felhasználásra talán alkalmas masnikért, szalagokért, gombokért, csipkékért, gyöngyökért, színes papírokért, anyagokért, tollakért, és további ilyen dolgokért.
Utána jött ezeknek a fotózása. Jobbról-balról, alulról-felülről, ezt újra, azt újra, itt homályos, ott belóg, ez így nem jó, az úgy nem jó, túl sötét, túl világos… és így tovább. Ezek a munkálatok rutinként és szinte unalmasan zajlottak. Nem úgy, mint a soron következő!

Megkezdődött a nagy születésnapi előkészület, azaz elkezdődtek a kísérletezések a Photoshop Elements-el! Éjjel-nappal! Komolyan! Éjjel az álmaimban, nappal a gyakorlatban!

Annyi mindennel foglalkoztam mialatt szorgalmasan dolgoztam. Volt, hogy snitteket szabtam, gombokat varrtam, és még tanleckéket is olvastam, mikor elakadtam.

Sokszor nehéz volt kiötleni, hogy ezt és azt mivel lehetne jól kitölteni?! De azt sem volt ám könnyű eldönteni, hogy azt most jobbra vagy balra kellene eldönteni??? Egyáltalán miért akarom én eldönteni? Hát azt a festékes vödörrel kell inkább jól nyakon önteni!!!

Számtalan kérdésbe és akadályba ütköztem, égnek álló hajam néha egyértelműen tükrözte. Persze a kedvemet és a hozzáállásomat ez nem vette el, helyette az akaraterőmet és a fantáziámat edzette meg.
Akár könnyű volt, akár nehéz, minden pillanatát végtelenül élveztem. S közben percről-percre egyre jobban éreztem, egy varázslatos mesebeli világ bejáratához érkeztem.

3.  A barátaim már megkapták ezt a játékot, így tovább adni sajnos nem tudom. Helyette inkább buzdítok minden kedves olvasót, hogy barangoljanak a scrapbookok világában, gyönyörködjenek a szebbnél-szebb szívet-lelket melengető albumokban, és ha van rá lehetőségük, próbálják is ki a készítését.
Nehézségek nálam jöttek, mentek, maradtak, de tudom, hogy ezen az úton kell, hogy haladjak!