Szervusztok, Babuci vagyok.

Rendszeresen nézegetem a kutyusokat a net-en, így bukkantam rá Murray oldalára. Azután írtam neki levelet, ő válaszolt, és most jó barátok vagyunk. Igaz, még nem találkoztunk, de sok mindent megbeszélünk, és sok mindenről ugyanúgy gondolkodunk. Murray biztatott, hogy írjak én is történetet, hogy színesebb legyen az oldal. Hát, most megpróbálkozom vele.

Óbudán születtem. Anyukám nagyon szép fehér kutya, sokat törődött velem. Mosdatott, etetett, játszott velem és a testvéreimmel. Egy nap csengettek, és egy középmagas, sötétszőke hölgy érkezett (a továbbiakban úgy nevezem, hogy Q), aki leült a földre közénk. Nem csinált semmit, csak nézte, ahogy játszunk. Mindegyikünk odaszaladt hozzá, megszagolta, ő mindegyikünket megsimogatott, és csak ült tovább. Kb. két órán keresztül ült közöttünk. Ezalatt már csak ketten szaladtunk oda hozzá, többször is, én még az ölébe is beültem.

Q beszélt hozzám, és megkérdezte, elmennék-e vele. Mit szólnék hozzá, ha együtt laknánk a jövőben.

Én nem nagyon értettem, nem tudtam, hogy máshol is lehet élni, mint Anyukámmal, de Q-nak jó szaga volt, és kedves hangja. Gondoltam, kipróbálom.

Q beletett egy finom, puha szatyorba, beült velem egy kocsiba, és elindultunk.

(Megérkezés szatyorban)

Majdnem egy órát autóztunk. De nem féltem. Igaz, kértem, hogy Q vegyen az ölébe, ott jobban éreztem magam. Azután megálltunk. Egy másik hölgy jött elő, és egy olyan fehér kutya, mint én. Q mondta, hogy a hölgy a mamája (ezután úgy nevezem: M), a kutya neve pedig Csibe, és reméli, hogy jó barátok leszünk. Én gyorsan körbe néztem, hova érkeztünk. Éreztem a szagokon, hogy korábban itt másik kutya is élt, később Q elmesélte, hogy az a kutya meghalt. Talán azért volt Q olyan nagyon szomorú. Megfogadtam magamban, hogy én vidámmá teszem.

Csibe kedvesen fogadott.

Megmutatta az érdekes helyeket, megosztotta velem a kajáját, játékait. Pedig én is kaptam mindent külön, de mi Csibével mindig cseréltünk.

Ezért Q ma már nem oszt szét semmit, hagyja, hogy mi döntsük el, mi kié.

(Csibe, amikor megismertem)

Az autózást a mai napig nagyon szeretem. Ha Q itthon van, mindig megkérem, hogy vigyen el autókázni. Nagyon szépen tudok ám kérni. Leülök Q elé, egészen picinek tetetem magam, ártatlan képet vágok, és pici nyöszögő hangokat adok. Ha ez nem elég hatásos, még kanyarítok is rajta. Ez általában sikeres. Q elneveti magát, feláll, és akkor én már szaladok is.

(Ilyen vagyok a kocsiban)

Volt olyan, hogy megszereztem a slusszkulcsot, és beültem egyedül a kormány mögé.

Ott ültem, lógott a számból a kulcs (egy klassz szőrős tartója van, azt fogtam a fogam közé).

De ez valahogy nem volt elég, mert nem indult el az autó.

Pedig ha Q csinálja ezt (mármint, hogy a kulcs nála van, és az első ülésen ül), akkor elindul az autó.

Lehet, hogy azzal van a baj, hogy én a számban fogom a kulcsot, Q pedig bedugja valamibe a kormány alatt. De nem baj, egyedül úgysem szeretnék elmenni, mert a kaland Q-val együtt érdekes. Az autóból be tudok nézni a házakhoz, hogy hol van kutya, némelyiküknek köszönök is, de csak azoknak, akik kedvesen visszaköszönnek. Arra is ügyelek, hogy ne legyen bajunk. Ha valaki közel biciklizik hozzánk, vagy a mögöttünk jövő autó túl közel jön, mindig szólok. A biciklisek nem hallgatnak rám, de az autósok szótfogadnak, és lemaradnak egy kicsit. Ilyenkor Q megdícsér.

Itthon legjobban a kertben való futkározást és Csibével birkózást szeretem.

De azért előfordul az is, hogy Q-t is legyőzőm.

(Birkózás)

Tavaly nyárom meglátogatott a papám. Nagyon jó volt.

Őt csak egyszer láttam korábban, még amikor Anyukámmal voltam, de Anyukám nem engedte, hogy közel jöjjön hozzám.

Most viszont hatalmasat játszottunk.

(Papival játszunk)

Most már búcsúzom, én csak vendég vagyok ezen az oldalon. Remélem, hogy mások is olvassák Murray érdekes történeteit, és kedvet kapnak az íráshoz.

Sziasztok, vakk-vakk!

2006.04.07.

Csibe és Babuci honlapja

Csibe és Babuci új naplója Zsankával és Pankával, a két Tibeti terrierrel: Falka – blog

Házikedvenc vagy?
Vagy házikedvenced van?
Írjál és meséljél Te is fotókkal a Házikedvencek oldalon!

 

Várjuk a Te történetedet is emailben.