Állatkerti mesék

Egy szép nyári délelőtt a jegesmedve lomhán cammogott ki a barlangjából. Fel s alá járkálva töprengett mihez kezdjen a mai napjával. Sétáljon, vagy vadásszon, talán halakra halásszon?

Ám a forró nap, ahogy vastag bundáját tűzte, nagy gondját rögtön elűzte, hiszen a jegesmedvét a hűs vízbe űzte.

Ott aztán hosszasan úszott és vidáman játszott, a feje bizony sokszor ki sem látszott.

Nagy volt ám a játék, míg meg nem érkezett a finom táplálék. A vízből hamarjában kimászott, és kétlábra állva várta mikor száll már az almája.

Repült az alma és elgurult, a jegesmedve dühbe mégsem gurult.

Az ékes pókmajom éppen a háza előtt volt mikor a víz hozzája sodort valamit.

Kíváncsian hajolt le érte, s bizony meglepetés érte. Egy almát talált. Talán a jegesmedve almáját?

Sokáig azonban nem habozott és a csemegéből jóízűeket harapott. Aztán ki tudja miért, – lehet nem volt elég fenséges, vagy csak nem volt elég -, elment a szigetére, hogy szert tegyen még némi eleségre.

A gyűrűsfarkú makik a hídon sorban ültek, eltorlaszolva a szigetre vezető utat. Kinek oda kellett jutnia, muszáj volt a magasugrást tudnia.

Az elefánt a pingvineket fejesugrásra tanította, s ostorával bizony szigorúan pattintgatott:

Egy, két, há’ ugrás! Egy, két, há’ ugrás! Nosza, a két kis pingvinnek ugrania s a víz alá kellett buknia!

Ekkora már a víziló is felfigyelt a víz alól. Itt a délidő, megérkezett az ebédidő.

Az elefánt gyorsan abbahagyta a tanítást, hogy ormányával lapátolja szájába a friss takarmányt.

A zsiráf a szája szélét nyalta, hamarjában a táplálékát mind felfalta. S szomorú volt szegénypára, kopár volt az ága.

A teve is már az utolsó fűszálakat rágta, mire a párja magát majd’ hanyatt vágta.

A gyűrűsfarkú makik ugrálva játszadoztak, mialatt a szurikáták vidáman csatároztak.

Korhadt fatörzsön a meleg lámpa alatt két zebramungó melegedett, mire egy harmadik is odatelepedett.

Lent egy másik család eledelt keresett. Hoppá, az egyikkicsi leesett, deszerencsére baja nem esett!

Sárgaszárnyú arakanga ijedten rezzent össze, s a szomszédja a zöld leguán is rémülten nézett körbe.

Nem messze tőlük eurázsiai hiúz meredten leselkedett. De nem ám zsákmányára, hanem szépséges párjára, ki a lombok között közeledett kecsesen járva.

Szíve választottját kacsintásával csábította el, s szívüket boldogság és szerelem kábította el.

Zoo – Állatkerti mesék videó

(Videó: Karlsruhei állatkert)