Sziasztok! Én Zsömli vagyok, a törpenyuszi!

2007. június 1-jén születtem, majd a Miskolc-kiliáni állatkereskedésbe. Onnan egy 3 tagú család vásárolt meg.

Zsömlinek neveztek el. A beceneveim: Zsöm-zsöm, Zsötke Zsörő, Zsöci, Zsömi, Zsömike, Zsemlegombóc.

Mindig ki szoktak engedni engem otthon. Nagyon örülök a szeretetreméltó gazdiimnak. Az iwiw-re is feltett a kis gazdim engem, hogy megismerjenek. Zsömleszínű vagyok.

A gazdim egy jó kis ketrecet biztosított a számomra, hogy ott éljek. Van rajta egy szénatartó, egy itató, és egy rágóka is, hogy a fogaimat erősítsem.

Mindig teleszórják friss, új alommal, hogy kedvem teljék benne. Látom rajtuk, hogy nagyon szeretnek engem!

Saláta és alma desszertet is adnak nekem, hogy ne csak mindig nyúltápot egyek szénával. Olyan cuki vagyok, amikor “cumizok” az itatómból! Mindennap friss vizet kapok a gazdáimtól!

Egyszer sétálni jártam a gazdimmal. Az aranyos kis gazdimmal! Aki nagyon szeret és félt engem! Mindig nézi, hogy nem lépek-e üvegszilánkba, és hogy ne egyek füvet, mert nem szabad a kinti szennyezett, és bogaras, mosatlan, vagy vizes füvet ennem.

Egyszer rovarirtás volt nálunk. Átvittek a kis gazdim nagymamájához. Mikor hazajöttem, akkor a kis gazdim megkérdezte tőlem: Hazajöttél, Zsömlike? Én meg elkezdek bólogatni! Magam sem tudom, hogy miért csináltam ezt!

A kedvenc ételem az alma és a saláta. Amikor megvettek, akkor két nyúl volt a nyulak ketrecében a Miskolc-Kiliáni állatkereskedésben. Én és a testvérem, Szürke.

Volt, amikor még népes családban éltem. Nelli a feleségem, meg a kicsik. Majd még Nelliről is feltesz a kis gazdám egy hosszú-hosszú történetet, legalábbis én remélem, mert szeretném!