14. Mesés kaland: Életem legcsodálatosabb karácsonyi ajándéka
2009. december 31.
Ez évi karácsonyunk is ugyanúgy kezdődött, mint a többi előző.
Reggel és délben még a kosaram a helyén volt, ám délutánra már a hűlt helyén a karácsonyfánk pompázott teljes pompájában. Estefelé Mami, Papi és én izgatottan vártuk Jézuska érkezését.
Mikor a csillagszóró elkezdte ezerfelé szórni aprócska csillogó szikráit angyal csengettyű csengett fel és megérkezett a várva várt pillanat. Akár varázsütésre a karácsonyfa alja megtelt ajándékcsomagokkal. Mami és Papi boldog karácsonyt kívánt egymásnak, majd örvendezve hozzám fordultak:
- Boldog Karácsonyt neked is Murray!
- Boldog Karácsonyt Mami és Papi!
- Murray, nézzél csak a fa alá és keresd meg gyorsan az ajándékodat! Egy csomag árválkodik ott és a gazdájára vár!
A fához somfordáltam és nagyon gyorsan megleltem az öreg pocakos mikuláscsomagot.
Bendője csodás illatokkal mindenféle finomságot rejtett!
Nosza egy-kettőre kipakoltam mindet…
… és szájamat nyalogatva gondolkoztam erősen mit is majszoljak be elsőre.
Legelöl a nagy tábla kutyás kutyacsokit választottam!
Mert táblás csokit még sose ettem! Mindig is az apró kutyapralinékat kaptam!
Mami aztán felkockázta, és azt mondta, az áll az utasításban, hogy be kell osztani és mindössze három kockát szabad megennem egy nap.
Hmmm, isteni illata volt!
Hasonló, mint amilyent Mami szokott nassolni filmnézés közben. De abból sose kaptam, mert azt mondta, hogy az aztán kutyáknak nem való, mert kakaó van benne, ami a kutyáknak nem jó!
Bezzeg az alpesi lila tehénnek jó és a Mamival együtt eheti, mert a csomagolópapíron az aztán jó lilán rajta volt!
Na mindegy, az én csokim papírján legalább egy szépséges kutya volt, vidáman jelezve, hogy egy Mörri ebből már nyugodtan ehet!
És evett is! Mert Papi rendesen megetetett, pontosan három csokikockával! Mami közben kissé homályos szemekkel, de örvendve nézte, hogy kisfiának ma mennyire jó az étvágya. (Pedig nem sokkal ezelőtt vágtam be egy nagy tál rizescsirkét!)
Naná! Életemben nem ettem még ilyen finomat!
Ezt este mikor átmentünk Charliekhoz karácsonyozni el is meséltem rögtön Karcsinak.
Ő persze azonnal át akart hozzánk jönni és meg akarta kóstolni. Alig bírtam lenyugtatni, hogy várjon két napot.
Mert 26-án Karcsiék voltak hivatalosak hozzánk karácsonyi ebédre!
Én persze nem bírtam ki és ebéd előtt gyorsan betömtem három kocka csokit. Mamám jajgatott egy sort, hogy így aztán hogy fogok majd ebédelni, de megnyugtattam, hogy a marhapörköltnek mindig van és mindig lesz is elegendő helye a pocakomban!
Charliék hamarosan megérkeztek és barátom szokásához híven elsőként beszáguldott, ám ma még sem az asztal alatt landolt nagyot koppanva, hanem mellettem, a szőnyeg középen fékezett le és állt meg váratlanul.
Bizony ám! Mert édes csokoládé illatot illatozó bajuszom és szakállam egy pillanat alatt megállásra kényszerítette cimborámat!
- Mörri! Ennek a kutyacsokidnak fenséges illata van! Adsz belőle nekem is?
- Nem! Nem adok belőle! – vakkantottam viccesen, amit barátom azonnal komolyan is vett és lógó fejjel és farokkal teljesen megbántódva az asztal alá kezdett somfordálni.
- Charlie, várj!!!
- Fordulj meg és nézz már a karácsonyfa alá! A piros csomag rád, Karcsikára vár!
Barátom meglepődve megfordult, majd vidáman kibontotta ajándékát.
A sok-sok finomság között legalul lapult Karcsi saját nagy tábla kutyás kutyacsokija!!!
Ennél nagyobb boldogságot Karcsi még sose élt át! Megkapta élete első saját édességét, ami senki másé nem volt, csak egyedül az övé!
Csokiját persze nem sokáig szaglászta, hanem inkább teli szájjal habzsolni kezdte. Bizony első három kicsi kockáját rekordidő alatt bemajszolta!
- Murray! Köszönöm szépen! Ez életem legcsodálatosabb és legfinomabb karácsonyi ajándéka!
- Nagyon-nagyon szívesen Charlie!
Hamarosan minden megerőltetés nélkül belakmároztunk a marhapörköltből és boldogan ünnepeltük karácsony ünnepét.
Karcsi boldog arcocskája aztán karácsony elmúltával is még sokszor megjelent előttem, s szívem akkor mindig nagy örömmel telt meg.
Hát még azután mikor december 29-én fél háromkor a postás bácsi kaputelefonos felcsörgését nagy farkcsóvizások közepette minden lelkifurdalás nélkül kihallgattam!:
- Hoztam egy nagy csomag ajándékot a Maminak, legyenek szívesek lefáradni érte, mert nem fér bele a postaládájukba!
- Hurrá! Hurrá! Ajándékcsomagunk érkezett!!! – vakkantottam örömmel.
- Na igen, de kitől kaptuk??? – tettem fel rögtön a kérdést is.
Míg Papi lerohant a lépcsőn, és míg Mami izgatottan toporgott az ajtó előtt, addig én a Mikulásra tippeltem! Jézuska már megajándékozott minket!
Mami fejét csóválta és huncutul mosolygott erre, míg izgatottsága Papi trappoló lépéseinek erősödésével egyre csak növekedett.
Papi végre belépett az ajtón a csomaggal. Mami, mint az őrült kikapta a kezéből és loholt be a szobába. Minket meg ott hagyott se szó, se beszéd nélkül! Hogy egyszerűen csak fúrja ki a kíváncsiság az oldalamat!
Teljesen ledöbbentem a viselkedésén és már lassú komótos léptekkel indultam is be – hogy nagy vakkantásokkal szóvá tegyem, hogy egy kíváncsi kutyával így nem lehet viselkednie -, mikor is az illatfelhő, mely a csomag mozgását követve a levegőt átjárva egyszer csak megcsapta pontosan az orrom hegyét!
Mélyet szippantottam belőle …
… Hát… hát… ez Mörri illata… és Kutyié! … és… és… Ancikáé és Apcikáé … és az egész Szép Macicsaládé!!
… komótos lépéseim azon nyomban vadul szárnyaló szélsebességre kapcsolódott és egy pillanat alatt Mami mellett álltam, ki közben kibontotta a csomagot és az asztalra helyezte az ajándékot:
- Idenézzél Murray, milyen csodálatos ajándékot kaptunk a Szép Macicsaládtól! Egy egész hagyományos scrapbook albumot!– szólt hozzám Mami, majd lehajolt értem és felvett, aztán Papi és saját maga közé ültetett az ülőgarnitúrára, és óvatosan lapozgatva el kezdtük nézegetni a karácsonyi fotókönyvet.
Ancika aprólékosan és gyönyörűen kidolgozott keze munkájának a nyomán szebbnél szebb oldalakon jelentek meg a legszebb karácsonyi és téli pillanataink.
Gyönyörködve és ámulva lapozgattuk újra és újra a szívet melengető remekműveket.
Minden egyes oldal más és más mesét mesélt el, hol minden újabb nézésnél újabb és újabb apró szépséget fedeztünk fel.
Meleg szobából a csipke függönyös ablakon kitekintettünk a jéggé fagyott fehér vattahóval borított parkra, hol éppen magunkat láttuk hazafelé futni a csúszós havon.
Havas fenyők erdejében hógolyóztunk s közben a jópofa hóemberen vidáman nevetgéltünk. Telt, múlt az idő, lassan sötétedet, így hazasiettünk szép karácsony estéjét ünnepelni.
Szilveszter éjszakáján, mikor kint a hó szépen hullt és a táj is vastag hótakaróba bújt az éjfél már jócskán elmúlt, de a két jóbarát a dunyha alá még sem bújt!
Hóborította tájon a hóborította kutyára három arany csillag világított utat mutatva a meleg lakáshoz, hol piros-zöld mikulásvirággal díszített és édes mézeskalács figurákkal terített asztal várta már karácsony napján.
Színes e világban, kerek e földön nincsenek örömtelibb teremtmények Mörrinél és Charlienál, mikor a karácsonyt és a szilvesztert együtt tölthetik.
Karácsony napján összegyűlik a család, s szívünket örömteli melegség járja át.
“A Karácsony akkor szép, mikor minden hófehér. Kis angyalkák csilingelve boldogságot szórnak szét.”
Mikor karácsony ünnepe elérkezik, a jókívánságok sokasága is megérkezik.
“Legyen áldott, meghitt ünnep, ragyogja be gyertyafény. Kis szívünkbe hozzon békét, szeretetet, megértést.”
A sok színes mesés oldalakkal egyszerűen alig tudtunk betelni!
Hát még hűtőnk ékességével a csillogó Macis Mörris hűtőmágnessel, mely külön nekem, Mörrinek készült! Piros kellemes tapintású keretét nagy élvezettel simogattuk, mialatt szépséges kiegészítőit egyesével csodáltuk.
Ancika karácsonyi üdvözlő lapját százszor elolvastuk, majd a fotókönyvet megunhatatlanul újra és újra tanulmányoztuk.
Ilyen szépet sose kaptunk mi még, alig akartuk elhinni, hogy ez mind a miénk!
Meghatódva ültünk és szavakat alig találtunk, csak néztük a csodás albumot és szívünk leírhatatlan boldogsággal telt meg.
- Mami! Ez életem legcsodálatosabb karácsonyi ajándéka!
- Hidd el Mörri, nekem is! – felelte könnybe lábadt szemekkel, majd finoman átkarolva hozzám bújt és halkan megszólalt:
- Nagyon szépen köszönjük neked kedves Ancika!
|
|
