1. Mesés kaland: Fénysugár

Murray, a bichon havanese kiskutya mesés igaz történetei

 2004. tavasza

Szervusz kedves Látogató! Én Murray vagyok.

000-s01-murray01.jpg

Helyezd magadat kényelembe és figyelj jól, hiszen elmesélem most Neked igaz történeteimet.

Egyszer volt, hol nem volt, – amúgy 2001- ben – a világ egy aprócska pontján, egy hideg téli napon, január 24- én Frenetikus Frenczy Brúnóként megláttam a napvilágot … természetesen kutyaként!
Bichon Havanese kutyaként.

Az őseim jó fejek voltak, bár bébikorom, – mikor még velük voltam – gyorsan elröppent, és tisztán nem is emlékszek, de arra már nagyon is, ami életem legelső, jelentős sorsfordulója volt:

Tavaszi napsütés, éppen a kertben bohóckodunk, mikor csengetnek.
Kutyamamával és maradék kettő darab tesommal rohanunk az ajtóhoz. Három idegen ember áll az ajtóban, hosszú úttól kissé fáradtan, de annál izgatottabban.
Nézzétek, jönnek! Melyik lehet az? Nézzétek, azt, amelyiknek a farka végén van az a fehér folt! …
Ugye mondanom se kell, az vagyok én! Fekete alapon, fehér foltokkal. Ha tudni akarod, a megjelenésem a mai napig mindenkit elbűvöl, főleg a csajokat, ööö akarom mondani, izé, a szukákat.
Nade, kanyarodjunk vissza odáig, hogy bemegyünk a szobába, nagy fehér fény villanik párat, a fiatal nő karjába vesz, odatart kutyaMamihoz. Valamit mond nekem, de nem értem. Jó, jó, tudom,hogy a mama az, de nekem ti most érdekesebbek vagytok. Gazdi simogat, és valami furcsát érzek… mintha szomorú lenne. Jaj de butus vagy te!
Valami autó micsodába raknak, ami lassan elkezd mozogni… Kutyamama néz rám…
Egyre távolabb kerülök tőle és egyszer csak, nem látom már… Mamaaa, hol vagy?? Nem látlak sehol se!
Azt hiszem, félek és… és a takaró is vizes lett.

A fiatal nő mellettem van, beszél hozzám, simogat, miközben a micsoda, hosszú időn keresztül csak ment, néha meg- megállva. Aztán nem tudom mi történt, mert elbóbiskoltam. Mikor felébredtem, azt hittem álmodok, mert teljesen ismeretlen helyre kerültem. Hol a mama? Mit kell itt tennem?
Lefekszek egy puha helyre, kifli alakban, és várok. Előttem egy tál. Pompás illata van, de most nem tudok enni. Talán azért vagyok itt, hogy finomat kell ennem?? De nem kell, én csak a Mamit szeretném! Nagyon hiányzik! …”

Láthatod a stresszes életmódot már a legelején megismertem. Na de várjál, nincs még vége!

000-s01-gori.jpg
Kapaszkodjál meg, az új családomnak volt egy furcsa illatú, kicsi, hófehér, púpos hátú állata … egy puputeve! … vagy? …

A mama nagyon szereti, de mégis mindig csúnyán beszél róla:

“… Az a görény már megint ezt csinálta, azt csinálta …”

Szóval ezzel az állattal már az első találkozásom is rosszul sült el. Alattomosan a hátam mögé lopódzott és jól beleharapott a lábamba!

Na mit szólsz ehhez?!
Azért nem kell halálra rémülnöd, mert gyilkossági kísérletét karcolás mentesen megúsztam.
Helyemre mentem és bánatosan elgondolkodtam.

- Mond csak Mami, miért akart bántani? Engemet, aki a macskának se árt!

000-s01-murray03.jpg

Nade hagyjuk ezt a görényt, inkább elárulom Neked, hogy van egy nagyon jó cimborám: Charlie.

000-s01-murray04.jpg
Az örökmozgó, vihart kavaró. Mellette az ember, de még a kutya sem unatkozik. Ő egy igazi jó barát. És nem csak sok fotón áll mellettem, hanem a bajban is!

Karcsi valódi haverként segített túl jutnom életem következő és tragikus fordulópontján:

„Ébredezek … a világ zsong körülöttem … fázok … homályosan, nagyon furcsán látom Mamit.
Beszél hozzám … – Murray, kicsikém …
Hangfoszlányok furcsa kavalkádja visszhangként lüktetnek fejemben …

… Mi történt velem?

… A vizestálam előttem, nagyon szomjas vagyok. De mi történik?

… Nem tudom megmozdítani a fejem! … És … és valami fáj, nagyon fáj!

Felnyüszítek.

Mamám könnyes szemekkel néz rám, megsimogatja óvatosan a buksimat és potyognak a könnyei …

Kanál segítségével vizet ad nekem, amiért nagyon hálás vagyok. Percekkel később fájdalmam csitul.

Nem értem mi történik velem … – utolsó emlékképem mindössze, hogy a parkban voltunk, megismerkedtem egy nálam sokkal nagyobb kutyával… aztán hirtelen belém szúr egy éles fájdalom és elveszítem kapcsolatom a külvilággal …

Szörnyen fáradt vagyok … Az álmosságtól szemeim lecsukódnak … vagyis … vagyis a bal szememet nem érzem!

Nem tudom kinyitni a bal szemem! Mozdítására villámként ismét belém nyilal kisebb fájdalom, de ez már keveredik az álommal …

Merénylet a parkban!

2003. január 09- én, 16 óra után néhány perccel szülői felügyelet alatt, F.F.B.Murray 2 éves kiskorú kilépett az ajtón és elindult a park felé mindennapos dolgainak elvégzésére.

16 óra 28 perckor váratlanul jeges szél süvítve hátba támadta, egy ismeretlen merénylő kíséretével.

Egy perccel később a támadó, kicselezve a nagykorút, ismét lecsapott és a hófehér hó vérvörössé változott. Az áldozat ezt már nem láthatta.

Sokkot kapva szállították kórházba, ahol az egy órás operáció során bal szemét végleg eltávolították.

Alaszkai Malmut volt a tettes, kit forró nyomon, rövid időn belül megtaláltak. Az eset a környéken nagy visszhangot és félelmet keltett.

Hosszú napokon keresztül nagyon beteg voltam, nem is ettem, és csak arra gondoltam, a legjobb lenne meghalni.

Ám ekkor jött egy fénysugár és rádöbbentem:
Küzdenem kell tovább, nem adhatom fel!

(Gyengébb idegzetű olvasóinkra való tekintettel, a baleset másnapján készült originál fotó itt van.)
 
   
2. Mesés kaland: Nagy átverés  
 
Vajon mi történhetett ezután?Elmeséli a következő mesés kaland:Nagy átverés