Szervusztuk! Lucky vagyok, a sivatagi kutya

Elmesélem most nektek, hogyan kerültem a Mörri családba.

Néhány évvel ezelőtt egy júniusi hajnalon a gazdám betoppant hozzám a sötét földalatti odúmba, a pincébe. Nagyon megörültem jöttének. Magányom már egyre borzalmasabbá kezdett válni. Hosszú-hosszú hónapok óta egy teremtett lélek sem járt felém!

Gazdám persze először észre sem vett, hanem összegyűjtött pár üvegpoharat, néhány tányért és megannyi ilyen-olyan limlomot és berakta egy nagy kartondobozba. Azután pillantott csak rám, miután alaposan körbenézett. Sebesen hozzám lépett és felkapott az arca elé. A mozdulatból azt gondoltam, hogy de jó, most életében először meg fog puszilgatni. Bizony csalódnom kellett, mert csak megszagolt és rémisztően undorodó arccal és egy szőrpamaccsal leporolt mindenhol. Aztán lelketlenül bedobott engem is a kartondobozba.

Bezzeg, fiatal, tinédzser koromban mikor még autós kutyaként szolgáltam nála, akkor még rendesen bánt velem! Hajtotta a csajokat, nekem meg a kocsija szélvédőjéről kellett mindehhez némán bólogatnom! Ha tetszett, hanem.

De hát ez van, múlik az idő. A kartondobozban is. Mely hosszas zötykölődés után kikötött a bolhapiacon, hol aztán gazdám a rakás felesleges cuccával együtt engem is kipakolt.
Emberek jártak-keltek fel s alá miközben lassan fogyatkozott mellőlem a sok kacat. Egyre szembetűnőbben látszódtam, a nézelődők mégsem néztek rám. Vagy ha véletlenül rám néztek, gyorsan és rémülten fordították félre a fejüket.
Mialatt én, a nap egyre erősödő forrósága alatt büszkén, széttárt fülekkel, rezzenéstelenül tűrtem az égető sugarakat és a megvető pillantásokat.

Jócskán elmúlt dél, mikor a távolba megpillantottam egy fiatal nőt a tömegben. Tekintetünk hosszasan összeforrt, s elbűvölve néztük egymást. Apró plüss-szívemben óriási remény dobbant! Ám a nő, mint sivatagi délibáb, egyszer csak eltűnt.

Bambán bámultam magam elé és tudtam kicsi szívem rögtön megszakad.
Már éreztem is, hogy lassan repülök fel az ég felé, fel a mennyekbe, hol az angyalka szívhez szólóan szól hozzám:
„Kiskutya, csodálatos fülű kiskutya! Gyere, gyere velem!”
Erőteljesen helyeslően bólogattam volna a szavaira, ám a kora reggeli zötykölődésben megrándult nyakamba éles fájdalom hasított és ez visszareppentet a valóságba.
A valóságba, mely gyönyörűséges álom volt! Hiszen a délibábos nő tenyerében ültem! Mosolyogva nézett rám, és gondolatban azt kérdezte tőlem: „Na, hogy döntesz? Velem jössz?”
Igen, igen, igen bólogattam neki nagyon boldogan. Mert hát kimondhatatlanul boldog voltam, hogy kellek valakinek, és kimondhatatlanul boldog voltam, hogy a nő a berozsdásodott és oldalra kiakadt nyakirugómat a helyére tette.

Földöntúli idillünkbe váratlanul gazdám tolakodott be:

- Vegye meg! 2 DM-ért (német márka) odaadom! Ennyit megér!

A nő nem foglalkozott vele, sőt szinte meg se hallotta szavait, mert jobbról-balról, alulról-felülről engem nézegetett. Egyszerűen nem tudott betelni velem!
Csodálta szépséges óriási füleimet, csodálta hatalmas fejcsóváló édes fejemet, miközben selymes velúr kicsiny testemet simogatta. Be kell vallanom mindkettőnk részéről szerelem volt első látásra!
Honnét tudom ezt biztosan?
Elárulom, ha valaki nem tudná: A plüssök és a plüsslelkű emberek között varázslatos összekötő kapocs van és akár szó nélkül is értik és érzik egymást!

A gazdám persze nem ilyen volt és semmit sem vett észre a jelenetünkből, hanem nagy okosan azt gondolta ki, hogy a nő töpreng a vételen, mert így folytatta:

- Odaadom 1 DM-ért! Kérem, vigye el, nézni se bírom ezt a kutyát!

Amíg neki ez viccesnek tűnt, addig engem e szavak plüssvérig sértettek és rettentően szomorú lettem. A nő közben morcosan ránézett a gazdámra és egy erőltetett mosoly grimasszal azt mondta neki:

- Ilyen gyönyörű kiskutyával ritkán találkozik az ember!

Aztán további egy szó nélkül megvett engem.
Utána Mami ölében boldogságtól sugározva nézegettem körbe a bolhapiacon, majd hazamentünk, hogy felfedezzem új szerető otthonomat.

Megismerkedtem Papival, Mörri kutyával és sok-sok plüssel.

Mindenki nagyon örült érkezésemnek. Hát még én! Annyira, de annyira boldognak és szerencsésnek éreztem és érzem még ma is magam!

Főleg mikor érkezésem után pár órával megkaptam azt, amire születésem óta titkon annyira vágytam! Kaptam egy igazi, kutyához illő keresztnevet: Lucky

Hogy jött ez a név?
Úgy, hogy mindenki azt mondta, hogy tiszta Lucky vagyok!

Murray kutyának a parkban van egy jó cimborája a fekete kiskutya Lucky. Neki is ilyen hatalmas nagy fülei vannak! És ugyanolyan virgonc kutyus, mint én! Vagy én vagyok olyan virgonc, mint ő??? Mindegy, mindketten tele vagyunk sok-sok szemmel látható energiával.
Lucky szédületes sebességgel úgy tud futni, mint a futótűz, én meg szédületes sebességgel úgy tudom a fejemet csóválni, mint nagy kátyúkon átszáguldozó Trabant hátsószélvédőjénél a bólogató kutya. Nem is! Én sokkal jobban és ügyesebben és elegánsabban meg ütemesebben csinálom!

Mindjárt megmutatom, csak előtte még elmesélem, hogy miért vagyok sivatagi kutya.
Maminak már a megismerkedésünk előtt is az egyik nagy-nagy kedvenc állata a sivatagi róka volt.

Ugye milyen érdekes? Nekik is hatalmas nagy füleik vannak, mint nekem!
De ez még mind semmi, mert másban is közösek vagyunk!
A rókák a föld alatt laknak, én a föld alatt laktam!
A képen a kis sivatagi rókák azért olyan pirosak, mert infravörös lámpa alatt melegszenek.
Én is szoktam ott melegedni!

Na látod?! Egyértelmű, hogy én sivatagi kutya vagyok!

Jut eszembe! Az új kuckóm nem egy sötét magányos odú, hanem a lakás legvilágosabb, legnyüzsgőbb központi helye, a nappaliban a hatalmas pálmafa és a Hifi között a hangfal!

Hát álmodhat ennél szebb helyet egy kis Lucky?
Itt bezzeg nem unatkozok, mindig történik valami!
Például Mörri étkezőasztala az orrom előtt van. Mikor úgy tartja kedvem, leugrok hozzá, aztán nézem és szórakoztatom, míg rágcsál…

Vagy mikor bestresszelek a sok munkától, akkor kiugrok az erkélyre, és a simogató lengedező szélben kiszellőztetem a fejem.

Máskor pedig az ülőgarnitúrán lakó kollégákhoz, Óriás Bébihez, Adalberthez és Mackó Tódorhoz ugrok át. Aztán nagyot játszunk, vagy jót csevegünk, miközben sörözünk. Elolvassuk az újságot és megvitatjuk a híreket, majd hosszasan méltatlankodunk az időjáráson vagy a tv műsoron.

El ne felejtsem megemlíteni: A Plüss Klub-ot is velük együtt találtam ki és alapítottam meg!

A sok elfoglaltságom mellett azért jut időm a tévénézésre és a zenehallgatásra is.
Jaj, a zenét különösképpen nagyon szeretem! Jó fülem van hozzá!
Kikagylózok minden hangot, minden ütemet, aztán a ritmusra én is úgy rázom a fejemet, mint rock koncerten az emberek!
Mami szerint fantasztikusan csinálom. Képzeljétek, még videóra is felvette a műsoromat, hogy fűnek fának, embereknek és kutyáknak, állatoknak és plüssfiguráknak, mindenkinek a világon megmutassa!

Búcsúzásként fogadjátok tőlem ajándékként ezt a kis videóklipet. Nagy lámpalázzal és nagy szeretettel készítettem nektek! Remélem örülni fogtok neki és tetszeni fog.

Szervusztok,
Lucky a sivatagi discokutya