Egy napsütéses őszi napon Minyau a világosbarna macska korán kelt fel. Hatalmasat ásított, majd nagyot nyújtózkodott, aztán magas háztetőket és alacsony garázstetőket megmászva sietősen elindult a repülőtérre. Már hosszú ideje minden álma s minden vágya az volt, hogy repüljön.

Nem sokára meg is érkezett, és elfoglalta kényelmes helyét a szárnyon, mondván, ha már egyszer repülni fog, akkor szeretne madárként suhanni a szelek- és a repülőszárnyán.

Várakozás közben annyira beleélte magát a repülés gondolatába, hogy széttárt karokkal előre-hátra dülöngélve, jobbra-balra imbolyogva, fel és le kanyarogva játszotta el hogy repül. S még hangosan berregett is hozzá!

Tőle nem messze a bozótos egyszer csak megrezdült és egy rekedtes hang hallatszódott ki a levelek közül:

- Maga meg mit csinál itt ilyen korán? Mondja azt hiszi, hogy a játszótéren van? A repülőgép csak később indul!

Minyau a hangra felkapta a fejét és gyerekes viselkedése miatt kissé pironkodva nézett a tájba majdnem teljesen beleolvadó barátságos krokodilra.

- Később? Biztosan? – kérdezte aztán nagyra nyílt csodálkozó szemekkel.

- Biztosan! Én már csak tudom, Kapitány Krk Kroki vagyok, a gép másod pilótája!

Minyau tátott szájjal bámult rá s hirtelen azt se tudta, hogy akkor addig mihez kezdjen. Erre aztán gondolt egyet és kíváncsian megkérdezte a Kapitányt:

- Akkor addig mihez kezdjek?

- Mihez kezdjen, mihez kezdjen? – ismételte a kérdést töprengve állát simogatva a kapitány – Nézzen körbe a környéken… egyen valamit… foglalja el magát akárcsak az útitársai.

Minyau döbbenten körbenézett, s ekkor látta meg, hogy már nincs is egyedül, mert mások is megérkeztek.

Selymesbundi a színes levéltakaró tetején ült és bájos pofikáját simogattatta a napocskával…

… mialatt Szívszorító Kisegér szerelmes szívét huncutul mutatta.

Minyau, miután a Kisegért megpillantotta, csillogó szemekkel letápászkodott a repcsiről, hogy a Kapitány utasítását kövesse, és a pocakját ízletes falatokkal teletömje.

Osonó halk lépésekkel közelítette meg a zsákmányát…

…aztán egy hatalmas ugrással és egy hatalmas harapással meg is szerezte…

… az illatózó sárga vadgyümölcsöt.

Minyau vegetáriánus macska volt.

Miután jól lakott kényelmesen elhelyezkedett a kilátófán…

…ahonnét az egész teret jól szemmel tarthatta.

Nem sokkal később Selymesbundi hangosan felkiáltott, hogy a természet sürgősen hívja és elrohant.

Minyau annyira kíváncsi lett, hogy mi fog történni, hogy hip-hop gondolkodás nélkül a biztonságos fáról átugrott a veszélyes bozótosba és olyan, de olyan magasra mászott, ahonnét Selymesbundit továbbra is jól szemmel tudta tartani sietős útján.

Ezalatt megérkezett Oroszlánszívű Oroszlán az első pilóta.

- Szép jó napot! – köszöntött vidáman – Szép időnk lesz ma a repüléshez!

- Kapitány! Készüljön az indulásra! – adta ki az utasítást és elfoglalta helyét a pilótaülésben.

- Beszállás! A repülőgép mindjárt indul! – kiáltotta hangosan Kapitány Krk Kroki.

Szívszorító Kisegér első utasként szállt be és elől, közvetlenül a pilótaülések mögött ült le.

Selymesbundi lobogó selymesbundival izgatottan kiabálva rohant:

- Jövök! Jövök már én is!

Aztán egy-kettőre már a gép mellett is termett és kócos bundival szívdobogva ült le leghátulra.

Kapitány Krk Kroki is beszállt és beindította a motorokat, melyek a repülő testét úgy el kezdték rázni jobbra-balra és fel s alá, mintha a gép egy rugón ugrált volna.

Oroszlánszívű Oroszlán ettől annyira, de annyira megijedt, hogy úgy kiugrott a pilóta fülkéből, mint nyúl a bokorból.

Minyau a bozótosból csodálkozva figyelte mindezt végig és hangosan nyivákolva vihogott, hogy Oroszlánszívű Oroszlán micsoda egy gyáva oroszlán.

A pilóta elegáns távozásakor Kapitány Krk Kroki nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem gyorsan  előre ült és bátran átvette a vezetést:

- Biztonsági öveket bekapcsolni!

Minyau döbbenten hallotta és látta, hogy a motorok egyre erősebben zúgnak fel és a repülőgép hatalmasakat rugózva elkezd még jobban rángatózni.

- Mindenki kapaszkodjon! – adta ki az utasítást a Kapitány.

Míg Selymesbundi dacolva bundikavaró légnyomással bátran és bájosan nézegetett, addig Kisegér félelmében szerelmes kisszívét szorította, s bizony ijedtségét a világért sem mutatta volna ki. Nem úgy, mint Oroszlánszívű Oroszlán ki erős fogaival a szárnyba rémülten kapaszkodott és úgy reszketett, mint a nyárfalevél.

- Éés… akkor… Start! Indulás! – kiáltotta Kapitány Krk Kroki.

- Indulás??? – rémült meg Minyau a bozótos tetején.

- Miiáááúúúú! Ne hagyjanak itt, várjanak meg! – nyávogott fel keservesen és hatalmas tempóban elkezdett sietve lemászni.

Bozontos bundája egyszer csak egy borzalmasan bozontos ágacskába beleakadt s Minyau egyensúlyát elveszítve széttárt karokkal zuhanni kezdett a föld felé.

- Repülök! Hurrá! Repülök! – nyávogta örömmel, bár alighogy kimondta máris a puha védő avarba landolt.

Elsőre nem volt rossz, de még gyakorolnom kell! – gondolta a kiscica miközben a feje felett keringő csillagok között egy repülőgépet látott elsuhanni… ami miatt egy cseppet sem bánkódott.

Álma s vágya már beteljesült és boldogsága leírhatatlan volt.

Minyau a puha faleveleken tovább fekve hosszasan nézegette a tiszta kék eget s még sokáig a repülésről álmodozott.