Reggel még ez a nap is egy szokványos csütörtökként indult, ám délutánra minden megváltozott, mikor Mörri a parkba sétálni indult.

Szinte céltalanul bolyongott fel s alá, míg telepatikus üzenetem meg nem érkezett hozzá:

- Hahó Mörri, megérkeztem! Jöhetsz értem!

Eme rövid szavak elhangzása azon nyomban 360 fokos fordulatot hoztak Mörri életébe! Még hozzá háromszorosan! Mint egy meghibbant búgócsiga őrült sebességgel pörgött-forgott maga körül határtalan boldogságtól (körbe)hajtva! Persze a körözést ismételte volna még százszor is, ám az idő sürgette: A játékbolt hamarosan zárni fog!

Aprócska lábait így hát olyan, de olyan szélsebesen szedte most már előre, hogy szüleinek kis híján nehezére esett lépést tartani vele.

Ám a kitartás és a sietés megérte az üzlethez még időben odaértek!

Mörri hunyorogva és kíváncsian nézegetett befelé a széles kirakaton.

- Itt vagyok, itt vagyok, balra hátul az alsó polcon! – kiáltottam hangtalanul és farkammal integetni kezdtem, hogy mihamarább meglásson.

Mörri rögtön észrevett és fürgén a bejárathoz futott majd izgatottan az orrával – és persze némi szülői segítséggel – belökte az ajtót és már rohant is hozzám.

És már ott is állt előttem!

Leírhatatlan érzés volt!

Elérzékenyülve hosszasan néztük egymást. Szavakat nem találtunk, csak elbűvölve néztük egymást.

Mörri szeme fényesebben csillogott bármely csillagnál és határtalan boldogságot tükrözött.

Persze ez nem csoda, feledhetetlen és megható pillanat, mikor az ember, akarom mondani Mörri kutya először találkozik velem, a plüss reinkarnációjával: Mörri plüsskutyával!

A hazafelé vezető úton Mörri izgatottan mutatta be a környéket, miközben pletykákkal és történetekkel szórakoztatott. Mondjuk minden helyet, minden pletykát és történetet, de még minden szavát, minden ki nem mondott mondatát és gondolatát és érzését is ismertem. És Mörri is az enyémeket, hiszen egyek vagyunk, és mindenben teljesen megegyezünk!

Várjunk csak! Egyetlen egy kivétel azért van!

Látod a nyakamban azt a piros bilétát? A kutyák nyakláncának a medáljára a nevét és a lakcímét írják rá általában.

Nálam bizony nem!

Nálam az imádottam neve olvasható: TRUDI! Vagyis: MÉZES-MÁLNÁS TÚRÓRUDI!

Hogy sose felejtse el senki sem, mivel lehet lekenyerezni, vagyis letúrórudizni engem! Vagy ha csak egyszerűen kedveskedni szeretne nekem, mint Mörri, aki otthon rögtön egy nagy tálnyi túrórudit rakott elém, hogy fogyasszam csak el egyedül az egészet, mert ő nem szereti, de ezt úgyis tudom és nem kell mondania.

A pompás trudizás után teli pocakkal fotózkodásba kezdtünk.

Mörri és Mörri a helyén magabiztosan elfoglalta kényelmes helyét.

Az első közös fotónál még nagyon izgultunk.

A másodiknál kezdtünk feloldódni. Mörri büszkén kihúzva magát, nagyon büszke volt Mörrire. Persze én is Mörrire.

A harmadiktól már olyan természetesen viselkedtünk, mint kik egész életükben a fotómodellkedésből élnek.

Vidám és csodálatos percek voltak ezek, pedig mindketten tudtuk, hogy már közeleg a fájó és szívszorító búcsúzás…

A búcsúzás mely lehetséges, hogy örökre el fogja szakítani egymástól Mörrit és Mörrit!?

Péntek reggel

- Mörri! Edd meg légszíves a reggelidet, éhesen nem indulhatsz a hosszú útnak! Tudom, hogy legszívesebben trudiznál, de tegnap este majd’ az összest felfaltad. – fordult hozzám péntek reggel Mörri atyai szeretettel és gondoskodással.

- Trudit szeretnék enni! – hisztiztem makacsul.

- Nem, Mörri, azt a néhány maradékot az utazásra csomagoltam! A Nagyival 13 órát fogsz zötykölődni a buszon, meglátod milyen jól fog majd jönni mikor az unalmas perceket egy-egy trudi megédesíti! Most pedig tessék megenni a finom reggelidet!

- Jól van naaa, mindjárt megeszem, csak előbb gyere közelebb és készítsünk még pár közös fényképet. – kérleltem Mörrit, bár felesleges volt, mert neki is szíve-vágya volt még néhány fotó.

Mint például egy ilyen, ahol szemmel láthatóan jól látszik mindkettőnk farkincájának a végén a fehér pötty.

A fehér pötty a Mörrik legelbájolóbb része, ezzel bárkit le tudnak venni a lábáról. Legfőképpen kölyök korukban a leendő örökbefogadó családjuk falkavezérét.

A fotó készítésekor nagyon-nagyon izgultam, mert okos szép buksinkban a gondolat jobbra-balra cikázott, hogy vajon új családomat is el tudom majd kápráztatni vele?

Mörri szerint igen! És nem is csak a pöttyivel!!!

Bizony, ha Mörri ezt gondolja, akkor nekem is ezt kellett!

A fényképezés záró pillanatai sajnos hamarosan elérkeztek.

Utána a reggeliből pár falatot leerőltettem, majd összebújva még kicsit meghitten beszélgettünk.

Az idő persze rém gyorsan futott és pillanatokon belül eljött a búcsúzás pillanata.

Mörri elcsukló hangon fordult hozzám:

- Boldog és csodálatos életet kívánok neked a Szép Macicsaládnál! Nagyon szomorú vagyok, mert borzasztóan hiányozni fogsz, ám mégis kimondhatatlanul boldog vagyok, mert tudom, hogy jó helyen leszel.

Mörri még sok mindent szeretett volna mondani, de abban a pillanatban képtelen volt megszólalni, képtelen volt gondolkodni. Akárcsak én.

Szívünket mardosó fájdalom járta át, mikor egymást átölelve elbúcsúztunk majd felszálltam a buszra.

Az autóbusz lassan elindult és még láttam, hogy Mörri, Mami és Papi integetnek.

Örökre a szívembe zártam ezt a képet, mely hosszú utazásom alatt is mindvégig velem volt Mörri kimondatlan szavaival együtt:

- Ne felejtsd el sose, hogy bár testközelből elváltunk, ám a lelkünk elválaszthatatlan és örökre egyek maradunk!

 

Mörri szerencsés megérkezését a Szép Macicsaládhoz itt olvashatjátok: Mörri és Mörri

Credits: CEWE – Krisssz – template; Fran – Le Jardin de Noël; Fran – Heart Things.

Mörri és Bignózika egymásra találásáról  itt olvashatsz.

 

Felhasználva: Rebecca – A dog’s life; EMarina – Template1; Lilybelle – Best in show.

2x Murray scrapbook ajándék Szép Macicsaládtól