Plüss Klub: Plüss-párna-állatkák, vagyis Mörri és Mörfi és Lárá (és Zebra és Piroskutya és Párnábazárt Szerelmespár)
A mamám plüsspárna őrületéről, ha nem is mindenki, de én, Mörri aztán mindent tudok.
Sőt lépésről-lépésre, akarom mondani párnáról-párnára testközelből átéltem az egészet!
Az egész a Zebrával kezdődött. Mami évekkel ezelőtt megpillantotta a boltban és nem tudott ellenállni neki. Már ott az üzletben lelki szemei előtt látta, hogy a kis csíkos mennyi, de mennyi kellemes fekvő percet fog hozni neki.
Hát szépen tévedett!
Mert nem csak neki hozott, hanem nekem is!!
Minden üres járatban, mikor a mamám épp nem használta, akkor én melengettem selymes kis testét. Vagy ő az enyémet? Mindegy, mert sok-sok kellemes és kényelmes percet töltöttünk együtt.
Aztán teltek az évek, szegény Zebra pedig egyre megviseltebb, egyre gyűröttebb és dimbes-dombosabb lett, ezért hamaroson nyugdíjazásra ítéltetett. Ami azt jelentette, hogy én kaptam meg, tehát kizárólagosan csakis az enyém lett!
Persze, mert a mamám magának meg beszerzett egy friss csirkét kutyát, a Piros-Párna-Kutyát!
A Zebra persze ezután már teljes nyugalomban tölthette nyugdíjas éveit, mert rá sem fütyültem, nemhogy ráfeküdtem volna! Szegényem a kutyának sem kellett, mert mindenkinek a Piroskutya kellett!
Szintén eltelt pár év miután mamám egy nap közölte a megmásíthatatlan szomorú tényt:
Piroskutya testében a kialakult jóindulatú csomók nyomják és teljesen feltörik a fülét. Nincs mese, Piroskutyának nyugdíjba kell vonulnia!
Ám a nyugdíjazása még jócskán váratott magára új párnára.
(Különben is, nekem Piroskutya még mindig nagyon jó egész napos fekvést nyújtott!)
Közben mamám már lassan kezdett teljesen letenni arról, hogy esténként a kedvenc filmjeit, sorozatait kényelmesen nézhesse és ne összenyomorgatott füllel hallgassa, mikor is egy boltban váratlanul eléje tornyosult a megmentő sereg!
Több fajta állatfajta – fekete birka, krémszínű kutya, sárga kacsa… – ember nagyságú kupacban egymás hegyén-hátán várták a párnák után vágyakozó vásárlókat!
Mamám úgy rohant oda, mint a szélvész. Megtúrta a kupacot és kikapott egy fekete birkát. (A fekete birkák a gyengéi!) Megsimogatta majd gyönyörködött benne egy sort, aztán indult is a pénztárhoz.
Igen ám, de hirtelen megtorpant!
Észrevett egy háton fekvő és az ég felé rémülten bambuló, a földre éppen lehuppanni készülő krémszínű kutyát. Felkapta, hogy megmentse, és a plüssrakás biztonságos részére rakja.
Igen ám, de a keze hirtelen megmerevedett a levegőben, és nem tudta elengedni a krémszínű kutyát! De a fekete birkát sem!!
Így aztán Murphy, a fekete birka, és Lara, a krémszínű kutya a családunkhoz került.
A Párnábazárt Szerelmespár velem együtt megilletődve csodálta a frissen érkezett testvérpárt.
Piroskutyát pedig – szokás szerint – én örököltem meg.
Mörfivel és Lárával pillanatokon belül annyira, de annyira összemelegedtem, hogy azóta bizony nincs szívem szegény öreg Piroskutyát a súlyommal terhelni!…
Végezetül bemutatok néhány kényelmes és bohóckodós jelenetet. (Mörfit, a kényelmes jelenetekhez én, Mörri, a páratlan lakásrendező állítottam be egyes egyedül! Senki másnak nem volt benne a keze!)
Kényelmes jelenet 1.
Bohóckodós jelenet 1.
Kényelmes jelenet 2.
Bohóckodós jelenet 2.
Kényelmes jelenet 3.
Bohóckodós jelenet 3.
Kényelmes jelenet 4.
Bohóckodós jelenet 4.
