Csak úgy van ünnep, hogyha mellettem vagy
s hétköznap lesz, ha magam maradok…
- Újra sápadt a hold fent az égen
s újra halványak a csillagok. -

A szent tavaszból akkor újra ősz lesz,
mikor kilépek a kaputokon
és újra az egyedüllét bús ránca
húzódik végig a homlokomon.

Csak addig van verőfény, míg velem vagy,
amíg csókolsz, csak addig nyit virág…
azután újra unalmas lesz minden,
sivár, kihalt, üres lesz a világ.

A hétköznap szürkeségébe süllyed,
robotba hajlik dalos, nótás lelkem…
a percek, órák unalmasan, szürkén
bandukolnak lassan el mellettem.

Csak úgy van ünnep, hogyha mellettem vagy
s hétköznap lesz, ha magam maradok…
- Újra sápadt a hold fent az égen
s újra halványak a csillagok. -