Boldog szomorúság, szomorú boldogság
Ma nagy örömben volt részem.
A Kutyavilágom nem egészen 1 év alatt, pontosabban 2006. július 18-tól számítva, ma 14 óra 12 perc és 57 másodperckor elérte a 10 ezer egyedi látogatót.
Roppant boldog vagyok. Még hozzá duplán. Mert nemhogy csak elérte ezt a számot, de kereken még éppen akkor pontosan láttam is.
A nagy örömbe persze kis üröm is vegyült, mikor arra gondoltam, hogy vajon, ha teljesen a kezdetektől számlálták volna a vendégeimet, most milyen számot mutatna? Ezt már sosem fogom megtudni.
Nem úgy, mint azt, hogy a történéseknek, legyen az jó vagy rossz, meg van az oka.
Mindennek meg van az oka, hogy miért történik, és később meglelhetjük rá a választ.
Mindennek meg van az oka, hogy miért történik, és később meglelhetjük rá a választ.
Legalábbis én hiszek ebben, mert ezt tapasztaltam:
Mikor elveszítettem a szememet, a mamám teljesen összeomlott. Napokig nem evett és csak egyfolytában sírt. (Pedig valljuk be, ez még nem is volt a világvége, az életem ment tovább a kitaposott ösvényen.)
Kis idő múlva megkaptuk a választ, miért kellett ennek így történnie.
Az a balszerencsés séta, elindított egy lavinát, vagy mondhatni az élet berozsdásodott kerekét bemozdította, működésre kényszerítve, és teljesen megváltoztatta az addigi sivár életünket.
A mamám bánatában, hogy fájdalmát terelje, 2003. februárjában regisztrált egy internetes játékba, a Demokráciába. A “Játékok“ napló részben már írtam róla, akárcsak mami egy litániát, mikor gyászolta, hogy egy időre leállt a játék:
A mamám bánatában, hogy fájdalmát terelje, 2003. februárjában regisztrált egy internetes játékba, a Demokráciába. A “Játékok“ napló részben már írtam róla, akárcsak mami egy litániát, mikor gyászolta, hogy egy időre leállt a játék:
Virtuális élet(em) a demovilágban
Neonix álnéven 2003. február 17-én 15:59 perckor léptem át legelőször Hungary határát. Napokig bolyongtam az országban. Házam akkor még nem volt, így a hideg éjszakákat az erdőben a fák alatt, bokrok tövében vészeltem át. Reggel felébredve első feladatom az erőm, műveltségem, IQm növelése volt, majd bemelegítő séta keretében gombát és manót kerestem.
Nehézkesen, napról-napra egyre több mindent derítettem fel, eljutottam a játszótérre is…
Még tisztán emlékszek, az a félkarú párszor kirabolt, roppant mérges voltam, de aztán időt nem sajnálva vártam mindig az alkalmas pillanatra mikor visszavághatok. Addig nem nyugodtam míg a többszörösét vissza nem zsákmányoltam.
A napok folyamán tolvajokat üldöztem, Plázában nézelődtem, vagy éppen csótányokat csapkodtam unalmamban egészen addig, míg egyszer egy nap, egy fickó le nem szólított… Mire magamhoz tértem már a felesége voltam!
Aztán úgy látszik, nem tudtam elég jól főzni, vagy ki tudja miért, lehet nagyon depressziós volt, de pár nap után önkezűleg végetvetett életének. Özvegyasszonyként elhatároztam, nem állhat meg itt az életem. Hozományvadász férjem elszedte nehezen megkeresett pénzem felét és persze hogy szerettem volna én is étteremben ebédelni, piacon vásárolni, mint mások. De ugye ezeket színészi keresetből nem igazán lehet finanszírozni, ezért rendes munka után néztem.
Elmentem a munkaközvetítőbe, nagyon sok cég hirdetett, jelentkeztem is rögtön jó párhoz, majd az összeshez. Szinte mindegyik vállalat, még szóra se méltatva elutasított. De… szerencsémre azért pár munkaadónak a szíve nem volt kőből. Visszaemlékszek Ddino, Tryssy, Eri főnökök rögtön alkalmaztak, megadva az esélyt a tisztességes élethez. Ahogy telt-múlt az idő, szép lassan egyre több munkát kaptam. Pénzemet a bankban szorgalmasan kuporgattam miközben sokszor azért rohantam a piacra is vásárolni. Egy nap aztán nagy fába vágtam a fejszém, kérelmet nyújtottam be Hermészhez saját HTV műsorra. Az engedélyt megkaptam, Murray kalandjai 2-es csatorna 22.00 – 23.00-ig. Végülis a popsztár szakmától nem is áll olyan messze a filmrendezés és kell az embernek néha a változatosság. Filmsorozatom sikereket aratott, de ettől függetlenül nem szállt fejembe a dicsőség, ezek után is dolgoztam szorgosan tovább a munkaadóimnál.
Életem kezdett lassan egyre kiegyensúlyozottabb lenni, ne csodálkozzál, hiszen ekkor már elegendő pénzt gyűjtöttem össze, hogy belemerjek kezdeni én is saját vállalkozásba. Az üzlet beindult és lassan már mindenem megvolt. Házam, szépen berendezve, kanapéval, íróasztallal, tvvel. Sok pénzembe került bevallom, de nem sajnáltam, ez volt a meleg, barátságos kis fészkem, ahova esténként fáradtan megpihenni tértem. Telkem is volt, beültetve gyümölcsfákkal, víkendházzal, tóval – istenem milyen jó is volt ott eltölteni a szabad délutánokat, csak hallgatni a nádas susogását, százszorszépek szépségével betelni, a kutyával játszani, majd a pálmafák alatt friss tejet inni – szóval egyszerűen boldog voltam… de azért mégis csak egy dolog hiányzott a teljességhez… valami nagyon hiányzott, ami után már hihetetlenül vágyakoztam… a család, a gyerekek…
Az árvaházba sokszor mentem, de mindig üres volt.
Gyerek utáni vágyam annyira erős volt, hogy egy régi, jó barátomnak, bagolynak telefonáltam, hogy segítsen tenni valamit az ügyem érdekében.
Röviddel ezután összeházasodtunk és végre teljesedett álmom, több pici is született. Örömöm azonban nem tartott túl sokáig… Egyik reggel fekete köd vett körül… hajnalban itt járt a kaszás. Rohantam a gyermekszobába, vajon mi történt, melyik kicsimet veszítettem el. Meglepetés várt, hiszen mindegyik gyerekem élt. Időközben kiderült, hogy az éjleple alatt bagoly férjem, világra hozott – képzelheted a tudtom nélkül! – még jó pár csüntöt és elfelejtett egy kicsinek tejet adni… Több ilyen incidenst nem akartam, ezért ezek után elgyalogoltam a bíróságra és beadtam a válópert.
…3. házasságom ismét tökéletesen pocsékra sikeredett. Összekerültem egy perverz alakkal, aki ugyancsak kinyírta magát nem sokkal a házasságkötésünk után. Ezek szerint bennem van valami nagy hiba. A temetés után ismét nem keseredtem el, hisz a vállalkozásaimban a dolgok ezzel ellentétben nagyon jól mentek. Snoopy gyáramba a termelés rendületlenül folyt. Elégedett voltam nagyon, köszönet érte főleg az élmunkásoknak, kiccsirke, Micros, Horváth Edit, Eri mindig kiváló munkát végzett, de a többi dolgozóimra se volt panaszom.
Időnként cégemnél több profilváltás is történt, a gyár átállt például Valentin szív, négylevelű készítésére is, a munkásoknak ez nem jelentett problémát, zökkenőmentesen folyt a váltás.
Időközben az irodában az adminisztrációs munkáim is nagyon elszaporodtak, titkárnő alkalmazásán törtem a fejem, hiszen alig bírtam mindenhol helytállni. Egyre kevesebb időm jutott a cégvezetésére, az emellett végzett munkákra, a filmszériámra, arról nem is beszélve, hogy újabb esküvőm következett, Stroszmájer doktorral. A lakodalom után nem sokkal, jelentős fordulat történt, első szülött lányom Mona időközben felcseperedett és 2003. augusztusában önálló életet kezdett. Valamivel később megismerkedett Zsóttal, aki Cayman Islandsban lakott. Összeházasodtak, majd Hungaryt elhagyva a férjéhez költözött, hogy a szigetvilágot közös erőből felvirágoztassák. Hogy az ország kicsit gyorsabban fejlődjön, segítségre volt szükség. Ekkor teremtődött meg hirtelen egy Neonix klón: Csillagfény névvel.
Míg lányom és másolatom aktívan az országuk építésén munkálkodott a Doktor úrral mi sem tétlenkedtünk. Fáradhatatlanul dolgoztunk mi is, igaz mi az utód pótláson… de csak nem akart összejönni. Lányomat rettentően irigyeltem, mivel ekkor már unokákkal is dicsekedhettem, sőt Az Imperátor és Alexandra keresztszülőkkel is kibővült a családunk.
Visszatérve hozzánk, már szinte kétségeim támadtak férjemmel kapcsolatban, mikor hosszas kisérletezgetésünk eredményeként egyszer csak, egy szép reggelen megszületett kislányunk Monix és rögtön utána követte egy kisfiú is, Unicum. A keresztszülőket – lányunknak Eri és Hóember, fiúnknak pedig, kiccsirke és Micros volt – rögtön értesítettük a szenzációs hírről. 2003. december 13-án egy demobuli keretein belül tartottuk a nagyszabású keresztelői partyt, pár családi fotóval megörökítve a nagy eseményt.
Hát röviden ezek voltak életem jelentősebb pillanatai és mindössze egyet sajnálok, hogy ez a csodálatos világ hirtelen elsüllyedt… Ámbár emlékezetemben örökkön örökké továbbra is élni fog.
Köszönettel az alkotóknak és a társaságnak:
Móni
Karlsruhe 2004. május 06.
Szóval a játékban lehetőség volt arra, hogy bárki úgynevezett TV műsort készítsen, ami abból állt, hogy fotókat töltöttek fel az emberek és azok, a játékon belül, egy rajzolt tévében leperegtek, filmet imitálva.
A mamámnak ekkor jött az ötlet, hogy fájdalmát kidolgozza és belőlem „sztárt” faragjon.
Archív felvétel a 2003-as „Murray kalandjai” című tv műsorból itt található.
Az ötlet teljesen működött, a bánat a fájdalommal együtt hamarosan tovaszállt, és az új ismerősök, ma már jó barátok, további lépésekre sarkalták gazdim.
2004. június 17-én megszületett a Kutyavilág.
Ha nem történik meg a balesetem, nincs játék, ha nincs játék, nincs tv, ha nincs tv, nincs Kutyavilág, és ha nincs Kutyavilág, akkor most nem körmölném a naplómat. 
