Nemrégiben szüleim az otthoni, privát, kétszemélyes „Védjük és mentsük meg az állatokat és a hasznos rovarokat” kampányának keretében egy újabb élőlényt vettek pártfogásba.
Utánam… Charlie után… – a fürdőszobában élő mini pók után, a szobámban lakó közepes pók után, a nappaliban tartózkodó „óriás” pók után (amiről mami még nem is tud), az erkélyen dolgozó hangyaboly után, és még sorolhatnám -
… újabb háziállattal bővült családunk.

Drazséval:

Bizony! Mert ő nem ám Maja a méhecske, hanem Drazsé a darázs!
Legelőször a nagy szárazság idején látogatott el mihozzánk, de azóta is, nap, mint nap jön
a madáritatóhoz, hogy szomjúságát csillapítsa.

Vidáman szívja a vizet, majd mosakszik, és utána kicsit napozik.
Hol az itató szélén, hol a madárházon, de van, hogy a napernyő tartóvázán.

Darázscsípés fájdalmas és veszélyes, de mami mégsem fél.

Tudja ő jól, hogyha nem háborgatja, Drazsé sem bántja, hanem fotómodellnek állva a vizet hálálja.