Nem győzi a kutya eleget mondani, hogy ne hanyagoljuk el a fogainkat!
Ugye, én már mikor felhívtam a figyelmet! Nem szórakozásból készítettem el a reklámot a 88. naplóbejegyzésben!

Most újra megteszem:
Tisztelt kollégák! Sikáljuk rendszeresen fogainkat a kutyafogkefével, és félévenként keressük fel fogorvosunkat és ellenőriztessük fogainkat!

Akkor talán nem járunk úgy, mint Charlie!

Aki potyogó könnyekkel jött ma délelőtt az iskolába.
- Mi történt?? – kérdeztem teljesen megrémülve és nagyon remélve, hogy becsengetés előtt még megkapom a választ tőle.
Ő azonban felelet helyett szipogva a helyére ment és előcsomagolta a reggelijét. Szomorúan, mégis jóízűen harapdálni kezdte, ám a teljes elfogyasztást megakadályozta a hirtelen feltörő sírógörcs.

- Mond már el mi a baj! – kiáltottam rá idegesen.

- Kieszett egy fogam! – felelte selypítve, majd zokogva rám nézett és kitátotta a száját, hogy szavai valóságát bizonyítsa.

Rémes volt! A felső fogsora közepén egy fehér fogacska helyett egy hatalmas fekete lyuk tátongott!

- Mi…mi… mikor történt és hogyan? – kérdeztem egészen ledöbbenve.

Szegény Karcsi szégyenkezve gyorsan becsukta a száját és hüppögve válaszolt:
- Nem tudom. Nem emlékszek. Moszt vettem cak ésszre.

Annyira szerettem volna megvigasztalni barátomat, de semmi okos nem jutott az eszembe.
Közben becsengettek, és amíg a tanárnő beszélt én végig azon gondolkodtam, hogyan segíthetnék Karcsinak, és hogy mi lesz vele.
Fogbeültetés? Műfogsor?
Nem tudom, de az biztos, hogy én felkeresem a fogorvosomat, és ezt fogom Karcsinak is ajánlani!

Az óra hamar elreppent.
Izgatottan rohantam a lelkileg összeaszalódott Karcsihoz, hogy ráparancsoljak és kioktassam, de belémfagyott a szó mikor megszólalt:

- Eszt nészd meg Mörri!
Az alszó fogszoromban a köszépsző fogam egyre kijjebb van.
Szerinted esz isz ki fog eszni?