Ma délelőtt az erkélyt rendezgette a mamám.
A madáritatóba – aminek a környékén madár ritkán jár – friss víz került.
De hát anyám megszállottan ragaszkodik az elvéhez.
Bármikor idereppenhet egy szomjas kismadár… – szokta magát biztatgatni a tisztítás közben –
… és hát Drazsé is visszatérhet bármelyik pillanatban!

Drazsé?!

Ugyan már.

Több mint egy hónapja köddé vált, de a mamám még mindig reménykedve várja, hogy talán mégis egy nap előbukkan. Nem akarja beismerni és elfogadni a tényt, hogy bizony szeptember elején darázs barátja örökre búcsút vett tőle!

Azon a napon Drazsé és még két darázs, a három jó barát, háromszög alakban a madáritató felett az erkély mennyezetén lógtak éjjel-nappal egyfolytában és mozdulatlanul három napon keresztül!

Ilyen még sose fordult elő.

Ez volt a hármas jel!

Az élet körforgása: születés, élet, halál.

Az utolsó volt a soron. A harmadik. Aminek akkor érkezett el az ideje.

Másnap a nap ragyogásában az itató sekély vízében három fénycsillám huncutul játszadozott.
Csillogva kergetőztek a gyenge szellővel naplementéig, míg a párával együtt mindörökre el nem illantak.

Azóta nem láttuk Drazsét.

De ma felfedeztük, darazsunk nélkül sem vagyunk egyedül!

Vannak újabb háziállataink!!!

(Nagyításhoz kattintsál a képre)