Ha tudnád, hogy tegnap micsoda buli volt nálunk!!!

Minden ott kezdődött, hogy amíg a szombathelyi Györgyi Nagyim – a Mamám anyukája -, pár héttel ezelőtt érkezett meg hozzánk nyaralni, addig az itteni Hilde Nagyim – a Charlie és a Papám anyukája -, tegnap reggel utazott el vakációzni a szülőföldjére Ausztriába, Klagenfurtba.

Karcsi, mint aki tudomást sem akar venni arról, hogy ő nem utazhat, Mamáját megelőzve ugrott be és foglalta el kényelmes helyét az autóban. Ja, hogy aztán nagy küzdelmek, és könyörgések árán lehessen onnét kitessékelni!

Mondjuk, én nem voltam ott, csak lelkiekben, de sejtettem, hogy így lesz.
Ismerem!
Az elválástól – mely még sose volt -, Karcsi törékeny kis lelke egy szempillantás alatt romba dől!
Egy hét a mama nélkül? Még a gondolatától is halálra rémül, és mély depresszióba mélyül!

Kora délután volt mikor megszólalt a telefon. Wolfgang Nagypapi – a Charlie és a Papám apukája -, csörgetett minket, hogy azonnal hozza a kutyát.
Még a szívem is megállt annyira megijedtem!

„Mi történt a barátommal??? Hatalmas lelki trauma hatalmasodott el rajta?! Segítség kell neki!”

Idegesen toporogtam az ajtó előtt és a percek, míg átértek, óráknak tűntek.

Karcsi aztán végre berobbant, mint a dinamit, és mániájához híven rögtön betömte a száját a legelső tárggyal, ami az útjába került.
Fogait összeszorítva futkározott fel-alá a babámmal, és nem akart, és nem is tudott egy mukkot se mondani!
Idegességem a tetőfokra hágott és akkorát vakkantottam, hogy a Mamám a dolgozóasztalánál olyat ugrott, mint a nikkelbolha, a Nagyim majd’ szívinfarktust kapott, a Papám meg magakörül mindent úgy összelocsolt forró kávéval, hogy a csészéjében egy csepp sem maradt!
De a lényeg, hogy észhez térítettem haveromat, aki már csodálkozva, tátott szájjal nézett rám, majd Papájára, aki már ment is el.
Méghozzá a szülővárosába Weingartenbe bulizni! Az ám! Fél füllel hallottam!

„Szépséges füstöltborda! Karcsi egyszerűen le lett adva hozzánk, mint bőrönd a csomagmegőrzőbe!
Hát hogy fogja ezt elviselni?! A Mamája és a Papája elhagyta! Ezt nem fogja túl élni!”

Félőn fordultam feléje.

Szerencsétlen Karcsi teljesen összeaszalódva árván álldogált a szobaközepén. A fájdalom kiült eltorzult arcára, és görbülő szája a sírás kitörését sejtette.

És nem tévedtem!

Charlie iszonyatos erővel és még iszonyatosabb hangon felbőgött:
- Hurrááá!!! Kezdődjék a kutyabuli!

Aztán rohangált, ugrált, körbeforgott, minden elképzelhetőt és elképzelhetetlen művelt határtalan nagy örömében.

Percek kellettek ahhoz, hogy felfogjam mi történik!
Karcsi egyáltalán nem szomorkodott! Lelki trauma? Ugyan már!
Velem együtt boldogságtól szárnyra kapva nagy ugrásokkal repült bele az egész estés kutyabuliba!