Kutyavilág

Zajlik az élet nem sivár, elmeséli a Kutyavilág! Napról-napra naplóval, csatolva sok-sok fotóval!

Bajban ismerszik meg a barát és a család

Mielőtt hozzáfogok elregélni a mai elmesélendő egy hetes kedves történetemet, szeretném legelőször bemutatni a főszereplőket, hátha nem mindannyian ismeritek őket.

1. és 2. főszereplő: Trudika és Kutyi (balról-jobbra)

Trudika és Kutyi

Kutyi a testvérkém, Trudika pedig Kutyi felesége és mindketten a Szép Macicsalád családtagjai. Kutyi testvéremmé válásának tündéri történetét egy-két szóban itt lehet elolvasni: Boldogságtündér ajándékai

3. és 4. főszereplő: Akrib és Bocika (balról-jobbra)

Akrib és Bocika

Bocika szintén Macicsaládék szépséges bocikája, Akrib pedig az én családom örökbefogadott birkája. Akrib és Bocika jegybejáró szerelmes-birka-pár. Csodálatosan és romantikusan kibontakozó szerelmük történetét nagyon bőven, aprólékos részletességgel, itt lehet elolvasni: Házasságközvetítés, avagy a nagy nyilvános patakérés

5. főszereplő: Én Murray, avagy Mörri (középen)

Murray a bichon havanese kiskutya

Vagy ezt tudjátok?! Na mindegy!

Figyelem! Figyelem! Most már kezdődik a mesém!

Pontosan egy héttel ezelőtt történt, mikor is nagy gondomban-bajomban végső megoldásként gondoltam egy nagyot és átteleportálódtam testvérkémhez Kutyihoz, hogy segítséget kérjek. Csörögve-zöregve hasra esve érkeztem meg a nappali szobába, és olyan zavarba éreztem magam, hogy Szép Macicsaládék csendes és békés napjába ilyen váratlanul és csúnyán cseppentem bele.
Bocika a kényelmes karosszékében üldögélt és éppen csipkét horgolt fürgén. A zajra egy pillanatra felnézett, aztán nagy örömmel üdvözölt, majd hellyel és mindenféle finomsággal kínált.

- Bocika, csak egy percre jöttem, és köszönöm szépen nem kérek semmit sem, mindössze egy nagy segítséget Kutyitól.

- Ugyan már Mörri, a tejszínes málna turmixomat meg kell kóstolnod! – viharzott be dübörögve Trudika kezében egy hatalmas virágmintás tálcával, melyen színes koktélok sokasága volt. – A piros cseresznyés, a kék áfonyás, a sárga citromos, a zöld kiwis. Vegyél csak bátran! Ancika! Apcika! Kutyi! Akrib! Szép Macik! Gyertek ti is szürcsölni!

A meghívásnak és a fenséges illatoknak persze ellenállni nem tudtam és hamarosan nagy társaságban vidáman beszélgettem és szívószálaztam az italomat. Elfeledkeztem gondomról-bajomról, s még azt sem vettem észre, hogy Kutyi nincs is az asztalnál! Trudika szólt, hogy Mörri jó lenne, ha beszélnél a testvérkéddel és kizökkentenéd végre az egész napos játszadozásából.
Az ám! Kutyi és Akrib a szoba félre eső pontjában állukat alátámasztva könyökölve ültek a kis asztalnál és teljesen elmélyedve sakkoztak.

Nagy levegőt és bátorságot véve hozzájuk léptem és éppen szóra nyitottam a számat, mikor Akrib hangosan felbégetett:

- Sakk és matt!

Majd olyan büszkén és olyan nagy mosollyal nézett Bocikára, hogy az összes foga látszódott! Én meg csak szájtátva bámultam! Esküszök, ekkora fogakat még sose láttam!
Ámulatomat persze Akrib észrevette és még büszkébben kihúzva magát ecsetelte:

- Mörri, nem kell ezen így csodálkozni, a sakkban verhetetlen vagyok. Különben gratulálni jöttél vagy szegény kivert Kutyit jöttél vigasztalni?

- E… egyik sem… Kutyi segítsége k… kellene – dadogtam mialatt az forgott a fejemben, hogy most éppen nekem kellene neki segítenem!

- Szia Mörri! Mondd csak, miben segíthetek?

- Szervusz Kutyi! Nagy segítségre van szükségem. A Mamimnak holnap lesz a szülinapja és nagy gondban vagyok, nem tudom, hogy mivel lepjem meg. Nincs valami jó ötleted? – tettem fel bátortalanul a kérdést és reményteljes szemmel fürkészve néztem Kutyit, kinek a nagy gondolkodástól egészen összegyűrődött az arcocskája. De, hogy vajon a sakk-matton vagy a kérdésemen gondolkozott az talány volt.

A dermedt csend közepette hirtelen Trudika vette kezébe az irányítást:

- Gyerekek! Vagyis Macikák! Hallottátok? Mörrinek nagy segítségre van szüksége! Fogjunk össze és segítsünk neki!

- Segítsünk! Segítsünk! – felelték válaszul lelkesen a mackók kórusban és mindenki súgva-búgva-brummogva szorgalmasan gondolkozni kezdett.
Én is! Azon, hogy hogyan vigasztalhatnám meg a testvérkémet!

Hosszasan bambán és homályosan bámultam a mozdulatlan sakktáblára, és vártam, hogy kitisztuljon a látásom, hogy végre megláthassam az orrom előtt magasló előkelő megoldást!

- Kutyi! Király!

- Murray! Scrapbook!

A súgás-búgás-brummogás egy pillanat alatt elhallgatott és a megdöbbent Szép Mackók egymásra ide-oda tekintgetve értetlenkedve nézegettek. Mi persze egymásra kacsintottunk, aztán vigyorogva megöleltük és jól hátba veregettük egymást. Kutyi tudta, hogy arra gondoltam, ha a királyával leüti Akrib sakkban tartó lovát, akkor megnyeri a játszmát, és én is tudtam, hogy Kutyi arra gondolt, hogy a mamám scrapbookot kapjon ajándékba.

Trudika is megértette egyszerre, és már a többieket buzdította ütemesen: Scrapbook ajándék legyen! Scrapbook ajándék legyen! Scrapbook ajándék legyen!

Szerencsére a (nem éppen) király felvakkantásom így aztán nem tűnt fel egy macinak sem. Kutyi elárulta nekem, hogy nem szerette volna elárulni, hogy Akribot mindig hagyja nyerni, hadd örüljön a birkája.

Boldogan ültünk le a koktélos asztal köré és málnás turmixok szürcsölése közepette a macikák kis munkacsoportokban – Kutyi ötletére – elkészítették Mamim csodálatos ajándékait.

Gyorsan elreppent ez a szép délután és már szedelőzködtem, mikor Akrib oda jött hozzám búcsúzkodni. Mondott pár kedves szót, majd testvérkémhez fordult:

- Magunk között szólva Kutyi, te tényleg király vagy… csak nem sakkban!!! – és egy hatalmasat vigyorgott ránk telifogakkal.
Kutyi és én mosolyogva egymásra néztünk, jobb praclikainkat összecsapva pacsiztunk egy nagyot és hazateleportálódtam. Mamimnak átadtam az ajándékokat, amiknek annyira, de annyira örült, hogy szavakba önteni nem lehet.

Az ő nevében és a sajátoméban is szeretnék még egyszer nagyon-nagy köszönetet mondani a Szép Macicsaládnak:
Nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönjük!

A feledhetetlen nap zárásaként még átugrottam Amcsika május 1-ei nagyszabású szabadtéri partyjára, hol a fák alatt és a virágokkal teli üde gyepen boldogan és hosszasan buliztunk.

Most pedig jöjjenek az ajándékok megmutatása csoportonként és a fergeteges party képe.

1. csoport, vezetője: Ancika

Ajándék scrapbook Szép Macicsaládéktól
(LilyDesigns MOthers Day by Babelek)

2. csoport, vezetője: Kutyi

Ajándék scrapbook Szép Macicsaládéktól

(Andrea Dickinson – Love Letters QP1)

3. csoport, vezetője: Trudika

Ajándék scrapbook Szép Macicsaládéktól
(hzlis_llc_touchofspring_QP1)

4. csoport, vezetője: Bocika

Ajándék scrapbook Szép Macicsaládéktól
(LilyDesigns MOthers Day by m2m)

5. csoport, vezetője: Akrib

Ajándék scrapbook Szép Macicsaládéktól
(AF – Peach Rose QP1)

4 hozzászólás van a történethez

  1. Secima szerint:

    Én azt hiszem, hogy ezért a beszámolóért érdemes volt az egész Szép Macicsaládnak az ajándékokkal tölteni ezt a délutánt. Még hozzátenném, hogy Apcika ide-oda rohangált, mert nem tudta eldönteni, hogy melyik csoporthoz csatlakozzon. Murray, örülök, hogy ilyen ügyesen megfogalmaztad az eseményeket. Nagyon-nagyon köszönöm. Jó lesz máskor is elolvasni.

  2. Kovaxka szerint:

    Adta szuper beszámolója! :) És micsoda alkotásokat szemlélhetünk itten! :) )

  3. amcsika szerint:

    óóó, micsoda csodálatos alkotások!! és ezt ti mind együtt??? akkor azért voltatok egy kicsit fáradtak! :) most már értem!
    tudtam én, hogy ennyire okos kiskutya vagy! ilyen szépen csak ők tudják leírni!
    így utólag is nagyon sok boldog szülinapot Maminak!

  4. Macicsapat szerint:

    BOLDOG SZÜLINAPOT MAMI! Naggggyon szép ajándékot kaptál. A mézes-málnás torta is megérkezett ugye,amit mi küldtünk telepatikusan!? :o )

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezár