Egy szép napsütéses nap, pontosabban április második szombatjának a reggelén, mamiék korán felkeltek és sok-sok fini grillpácos husikát és zsírosabbnál zsírosabb szalonnát pakoltak be kenyérrel együtt a kirándulós hátizsákjukba, majd barátostól és barátnőstől – miután pár nagy puszit a fejemre nyomtak -, egyszerűen leléptek otthonról a tópartra.

A karlsruhei Oberwaldsee tavat és a partját már a korábbi történeteimből ismerheted, mert én is sokat szoktam ide kirándulni, hogy szüleimmel együtt boldogságos pillanatok sokaságát gyűjtsük be. Mint például a 15. Mesés kaland: Vigyázat! Kutya a Vadasparkban! (Egy ismeretterjesztő természetfilm extra felvételekkel) vagy a Fotókirándulás: Murray kutya a vadasparkban kirándult vagy még sorolhatnám, de most nem rólam van szó, hanem a szalonnasütésről és most arról fogok mesélni.

Az enni- és innivalókkal jól felpakolt sütőcsoportunk korán és már éhesen érkezett meg pár száz méteres oberwaldi erdőgyaloglás után az Oberwaldsee-re tekintő csodás kilátást nyújtó tűzgyújtó helyre.

Mivel elsőként értek be a célba még volt rá pár percük, hogy kiválasszák a legjobb helyeket:
Hogy melyik sütőben élesszék fel a meleg hamu tengerből a lángoló tüzet.
És hogy melyik fapadot és asztalt szállják meg, hol kevesebb füst száll majd rájuk.

Az apró száraz gallyak gyűjtése után a tűzfészek kis rőzsesátora a hamu közepén erőteljesen állt, s begyújtáskor pillanatok alatt lángra kapott.

Faágakkal szorgosan táplálva a tűz megállíthatatlanul egyre jobban csak hízott és hízott.

A gyorsan terjedő és erősödő lángok a vékony ágakat ropogva falták fel…

… s már az erőteljesebb vastagabb fadarabokat akarták.

Tűzvörös lángnyelvek pattogva csapdostak a magasba…

… s a néma táj mindezt rezzenéstelenül csodálta.

Néha-néha lágy szellő jött, mely a vizet hirtelen remegve fodrozta…

… ám hamar tovább illanva a táj ismét a megnyugtató nyugalmát tükrözte.

Még kellett néhány vastagabb faág…

… s ekkora tűz már biztosan elég is lesz mára.

Mire a tűz lassan leégett az egyre több hevesen parázsló parázs…

… már forrón várta a föléje helyezett…

… grillpácba pácolt húsokkal…

… hosszú baromfi virslivel …

… és kicsi fehér kolbászokkal megrakott sütőrácsot.

Az alufóliába csomagolt krumplikat és hagymákat óvatosan ölelgette a hamu melegsége…

… miközben a lecsepegő zsír néha fel-felsercegve támasztott fel pillanatokra egy-egy kis tűzlángocskát.

A környéket íncsiklandozó illat járta körbe mire megsült minden.

A baráti sütő társaság aztán olyan, de olyan finomat lakmározott, hogy még hosszú-hosszú ideig erről fognak beszélni!