Kutyavilág: Kutyatörténetek és állatmesék

Elbóbiskoltam a kályha mellett S rólad gyönyörű álmom volt… Azt álmodtam, hogy puha ajkad Hosszasan és forrón megcsókolt. És mikor álmomból felriadtam S láttam, hogy álom volt csupán, Sírva fakadtam… s párás ablakomra Kimeredt szemmel bámultam bután. Didergőn néztem a téli éjbe… A pislogó tűzre fát dobtam S a duruzsoló kályha mellett Újra csak rólad álmodtam. Elbóbiskoltam a kályha mellett S rólad gyönyörű álmom volt… Azt álmodtam, hogy izzó ajkad Hosszan s örökre megcsókolt. … Tovább a teljes cikkre »

Nézd! Hogy rohannak a napok tova!… Mindennap Tegnap-ba veszik a Ma… S ha valami a Tegnap-ba veszett: az már a múlté… s senkié sem lett. Ami Tegnap volt: Ma már csak emlék és nem tudjuk, hogy visszajön-e még… És lehet, hogy a semmiségbe vesz’ s a Tied – tán – csak az emléke lesz. Ne feledd: csak egy röpke perc a Ma, amely elszáll s vissza nem tér soha… S Ma még Tied könnyem, csókom, dalom; de Holnap elfeledhet egy kis halom… Örülj! Hisz Ma még a Tied vagyok! Örülj!… örülj… és kacagj nagyot; Hisz úgyis csak egy röpke perc a Ma, amely elszáll s vissza nem tér soha. … Tovább a teljes cikkre »

December felé Megcsapkodom az Idő-lovait, hogy gyorsabban poroszkáljanak… Szekeremen aranydiók zörögnek s decemberi lombok: karácsonyfa-gallyak… Deres lelkemben adventi zsolozsmák s szentéji dalok… Az Idő döcögő szekerén December felé ballagok. Te is velem vagy. Ketten döcögünk a szekéren - November derétől hófehéren… fáradtan, fázón, de dalolva - s ott remeg ajkamon egy zsolozsma, mely szebb és szentebb a szentéji-dalnál… - mert Téged imád! - … Tovább a teljes cikkre »

Szomorú vers Egyszer majd megtörik szemem sugara S megmerevül beszédes ajkam… A Halál szelíd, hófehérsége Tán nem is nagyon látszik meg rajtam. Szívem megáll – mint fáradt óra – Megmerevül s egyet sem dobban… Megtörtfényű, lecsukott szemeimben Már többé fény soha, soha se lobban. Kezem fáradtan hever mellettem S többé e szót: Szeretlek – le nem írja… /Az őszi szél, ott kinn, a fák alatt Egy Néked írott kis dalomat sírja…/ Ha némán állsz egy kicsi sír előtt S koporsómra a hantok döngve hullnak, Ne engem sirass, csak a perceket, Mik jöttek, mentek – voltak… elmúlnak… Hisz én örökké a Tied vagyok S ha elmegyek, itt lesznek e dalok… Csak ennyit kérek én most, Kedves, tőled: Szeress, míg élek… s szeress, ha meghalok. … Tovább a teljes cikkre »

Éjjel Éjjel az Isten behinti csillagfénnyel a gyűrött, fekete nagy eget… s én százezerszer leirok egy nevet: a Tiedet. Éjjel csend hullik a földön szerte-széjjel, csupán a szívek dobognak halkan s ilyenkor egy-egy halk, kicsi dalban vallok Tenéked. Éjjel halkan dalolok az őszi széllel s amíg Te alszol, ablakodon egy-egy dalomat bedobom… Éjjel csak mindig, ezerszer rólad s a szerelemről álmodom. … Tovább a teljes cikkre »

Hazudtak nekem! Nem jött semmiféle megmentő sereg és a kánikula még erőteljesebben megszállta az országot. Egész nap a bunkeromból ki se dugtam az orrom. De jó volt, mert legalább írtam Suzykának egy újabb verset. Meghallgatod? Álmodtam – Rólad. Ma álmodtam Rólad, forrót, szépet… Csókod még most is lángol, éget az ajkamon, a szívemen. Megcsókoltad a tikkadt számat s ahogy felébredtem, csak akkor láttam, hogy úgy öleltem a párnámat. Vajon most a te szád is ég-e? - Óh, Istenem miért is lett vége csodás, boldog álomnak! - Nézem a képed, vágyva, könyörögve… Beh jó lenne néha egy álmot örökre, örökre tovább álmodni! … Tovább a teljes cikkre »

Különösebb érdekesség nem történt, egyedül, amit érdemes kiemelnem, hogy Szuzival összefutottam ma este. „Emlegetett kutya mindig megjelenik.” Messze tőlem, a park túlsó végében apránként szedte apró lábait, meg-megállva. Nem tudom, hol járt az esze, de nagyon elfoglaltnak tűnt. Két lábra álltam és hangosan a távolba kiabáltam. Ekkor vett csak észre. Nagy dolgát rögtön befejezve rohant hozzám. Kettesbe voltunk, a park üres volt. A romantikus találka végén, Szuzi halkan búgó hangján elárult egy nagy titkot: - Ha megígéred, hogy nem árulod el senkinek se, akkor elmondom Neked. A Suzy név csupáncsak álnév… a valódi nevem Sisi. – suttogta és elrohant. Szívem királynője, hipp-hopp eltűnt, mint szürke kutya a ködben.  Otthon hosszasan forgolódtam az ágyban, nem tudtam elaludni. Szépen énekelni kezdtem: Altató-dal… Tenéked Aludj csak szépen… szép legyen álmod És ha boldogan felnevetsz, Megérzem, hogy arról álmodtál, Akit a legjobban szeretsz. Aludj csak szépen… aludj … Tovább a teljes cikkre »

Hétvége van. Ilyenkor sokszor szüleim rémesen elfoglaltak. Amire hétköznap már nem futja, azokat ekkortájt pótolják. Bevásárlás, takarítás, látogatás, no meg sok minden más, s teljesen fejetetején áll a ház. Kuckómba némán üldögélve, Ezüst csend suttogva érint meg. Suzynak: Egy vallomás Verőfényt hoztál életembe S megtörted átkos éjszakám, Mert úgy szeretsz, hogy jobban és forróbban Szeretni senkit sem lehet talán. Tenálad jobban én tudok szeretni, Mert én imádlak Tégedet! Bús életembe boldogságot loptál; Hoztál magaddal mámort, életet. Óh! Köszönöm, hogy szerethetlek… És hogy írhatok verseket Tenéked! Óh! Köszönöm, hogy megmutattad, Hogy milyen szép és szent az élet! Verőfényt loptál életembe S megtörted átkos éjszakám, Mert úgy szeretsz, hogy jobban és forróbban Csak Téged lehet szeretni – talán.   … Tovább a teljes cikkre »