10. Mesés kaland: Boldog születésnapot Murray
2007. január 24., szerda
Szólt Papi felszólítása reggel 5 óra 56 perckor a felkelésre.
- Éljen! Ma van a 6. boldog születésnapom! – kiáltottam és vidáman kiugrottam az ágyból.
Papi még beszürcsölt az egészségemre két korty kávét és utána már mentünk is az előszobába öltözködni. Amíg felszerszámozott sejtelmesen mosolygott és azt mondta, hogy nagy meglepetés vár a parkban. Rettentően kíváncsi lettem és alig győztem kivárni, míg a felvonó lassan lecipelt minket.
Végül nagy nehezen leértünk és végre nyílt a kijárati ajtó.
Uzsgyi ki…
… És képzeld, majd’ hanyatt estem, akár a korcsolyapályán, mert vastag hótakaró borított mindent!
Szent ég, ilyen sok havat kaptam szülinapomra?! Ámuldoztam és nagy hurrával belevettem magam a hóba. Futkároztam és ugráltam benne nagy boldogan.
- Papi, hógolyózzunk! -kérleltem szívhez szólóan aztán vezetőmet, de ő sajnálkozva elutasított. Azt mondta, hogy most nem lehet, mert elkésik a dolgozóból.
Letörve, mint a Kyrill orkán nyomán a faág az úton, hazafelé battyogtam.
Útközben még bele- beletúrtam a hómezőbe és magasra reptettem a havat, reménykedve, hátha mégis meggondolja magát és játszunk. De nem, hajthatatlan maradt.
Mire felértünk már Mami is talpon volt és a saját készítésű olvasztott hóból előállított házi tócsám mellett toporgott és elhalmozott több millió puszival. És még annál is több B.SZ.M.- el, azaz Boldog Születésnapot Murray- vel.
Miért nem inkább a víz feltörlésével foglalkozott, mint normálisan, az megválaszolatlan kérdés marad örökre.
Közben Papi gyorsan összekapta magát és elment. Mondjuk, ezen nem csodálkozok.
Mami bekapcsolta a komputert majd a B.SZ.M indulót még egyszer jó hamisan dalolva a felmosó vödörért ment.
Én meg elvonultam a hálóba finoman jelezve, hogy egy kis nyugalom kell. Azt hiszed Mami megértette?
Dehogyis! Éppen hogy csak lehunytam a szememet rögtön újra hangoskodott egyet:
- Boldog szülinapot… – már kezdtem a fejemet eldugni a takaró alá – … Murray! Gyere gyorsan! Leveled jött a Macicsaládtól!
Egy pillanat alatt megbocsátottam Maminak a kellemes kellemetlenkedéséért!
Nem tudod még elképzelni se, hogy milyen nagy és sok meglepetést szerveztek és szereztek a Szép Macik!
Kutyi, – aki képzeld, már az új szépcsengésű Rocky- Dobi Szép Kutyi névvel írt, hiszen a minap megkapta a törzskönyvét – , és Patika, Kifli, Ancika és Apcika és az egész Macicsalád jókívánsága, és a rengeteg ajándék, amivel elhalmoztak, teljesen ellágyították szívemet. Meghatottságomban nem találtam szavakat és csak olvastam
és csak néztem könnyes szemmel a váratlan meglepetést. Kimondhatatlanul boldog voltam.
És örömöm váratlanul még fokozódott, mikor egyszercsak Papi hazajött.
Tudtam én, a lelkiismerete haza parancsolta hógolyózni! És már ugráltam is fel rá, hogy menjünk akkor, menjünk.
De Papi kezdte levenni a kabátját, és inkább mamám rémületét nyugtatgatta:
- Borzalmas, kicsi hó van kint…
Juj, már el is olvadt? Rémültem halálra és rohantam az erkélyajtóhoz.
Láttam, a követ tényleg csak kevéske hó borította.
Papi kinyitotta az ajtót és én elszontyolodva léptem ki.
Próbáltam a maradékból egy hógombócot összegyúrni, de nem ment.
Segítségkérőn néztem Papira, de ő már Mami felé fordulva folytatta a félbeszakított mondandóját:
- Az autópálya teljesen bedugult a havazás miatt.
A kamionos előttem reggel 4 óta állt ott és semmit sem haladt előre. Idáig, közel két órát álltam én is egyhelyben, de reménytelen. Nem lehet se autóval, se busszal bejutni Pforzheim- be, ezért visszafordultam.
Micsoda? A tőlünk 20 km- re lévő városba a papám nem jut be dolgozni, és inkább hazajön hógolyózni? Akkor nem olvadhatott el a hó!
Okoskodtam az egészen, és gyorsan kinéztem a résen.
A fenyőnk a hó súlyától alázatosan meghajolt és hátul a park is hómezővé alakult.
A szomszéd fenyője bezzeg erőteljesen tartotta a fehér leplet, pedig jobban ellepte.
Naná, mert a szomszéd kertje mindig havasabb!
Gondolataimba merülve álldogáltam és néztem a tájat, míg egyszer csak Mami kiabált ki, hogy jöjjek be, mert a Születésnaptündér megérkezett.
Ahogy beléptem a szobába, szüleim, Mami vezényletével, egyből rázendítettek a B.SZ.M. dalra. Erre aztán nem számítottam!
A sok ajándékra se, amiket kaptam. Ilyen rágcsa, olyan rágcsa, egy új fogkefe, husikonzerv, kolbász, szalámi… teljesen tátva maradt a szám. A tátongó lyukat azonban Papi egy kicsomagolt finomsággal gyorsan betömte.
Míg én rágcsáltam, ők simogattak, puszilgattak és mamám fáradhatatlanul B.SZ.M.- ezett. De most csak mondogatta, nem dalolta. Szerencsére.
Aztán váratlanul elhallgatott és azzal fordult hozzám, hogy:
- Várj csak Murray, lesz még meglepetés számodra, csak először gyorsan elfutunk a boltba, mert mindjárt ebédszünetet tartanak.
- Le a kalappal! – gondoltam először, majd hangosan tanácsoltam is, hiszen végre egy értelmes
mondatot ki tudott mondani. Azonban elkéstem, mert Papival együtt már mentek el.
- Sietünk vissza kis szülinapos! – kiabálta az előszobából és az ajtócsapódás elé még betoldott egy B.SZ.M.- et. Na bumm. Mégiscsak jó lesz, ha kicsit kiszellőzteti a fejét…
Ezek után nyugodtan rágózhattam és gyönyörködhettem tovább az ajándékaimban.
Néha egyenesen jól esik az egyedüllét.
Egy kis nyugalom, mikor a sok stresszt kiheverhetem, és meditálhatok a csendben.
Így hát lementem alfába és a hómezőn romantikusan barangoltam Suzyval.
Nagy pelyhekben hullott a hó mikor az erdő szélén megálltunk a jégpáncélos kis tó mellett. Egymást átölelve némán néztük, ahogy a holdfényben a hópelyhek csillogva szálltak.
Szerelmünk tüze lángolt, s körülöttünk sáros pocsolyává varázsolta a havat, s már lassan kezdte olvasztani a tavat.
De a jégpáncél hirtelen recsegve- ropogva apró jégkristály szilánkokra repedezett, mikor, mint lavina, morajló zúgással zúdult a fülünkbe egy irtózatos farkasüvöltés.
Mit gondolsz, milyen szörnyeteg lihegett és ugatott rémisztően a fülembe, hogy B.SZ.M.???
Naná, hogy a mamám!
Ha így folytatja tovább, a meglepetéseivel hamarosan a sírba juttat!
A papám meg az állatkertbe, mert az ajándékomat kezdte kicsomagolni, és mikor megláttam, hogy mi az, úgy örültem, mint csimpánz a farkának.
És tudod mit kaptam?
Egy ezüstös lapostop-ot! De nem olyan csicsás felsőrészt, amit nyáron a tinicsajok hordanak, hanem, tudod, azt az anorexiás, sovány számítógépet, amit a parkba is magammal tudok cipelni.
Juj de jó lesz, majd kiülök a meggyfa árnyékába, és egyenes adásban a Való Világot fogom majd sugározni neked a parkból. De az is lehet, hogy mozgó Internet kávézót nyitok jótékonyságból, hogy az arra kóborló kutyák is beleszagolhassanak a virtuális világba. Nem is! Először pénzt keresek, és inkább bukméker leszek!
A centrumban, a rét közepén megnyitom sportfogadási irodámat, hol bárki nagykorú fogadhatna kutyaversenyekre, mely lehet akár rövid- vagy hosszútávgalopp, a versenyzők kategóriája szerint, de lehet akár szépség- vagy hiúságverseny is, de kutyaviadal nem.
Még sok minden másra is lehetne fogadni, például, hogy a siető emberkék vajon elérik- e vagy sem a villamost, vagy a póráz nélkül közlekedő virgonckodó kutyák átérnek- e a sínen a villamos előtt, vagy a villamosnak nagy csikorgásokkal meg kell-e állnia. De ha ez nem tetszik, akkor a szerencsénket kockára tehetjük akár azzal is, hogy vajon a park rémével összefutunk- e, vagy sem, továbbá fogadhatnánk rá azzal is, hogy hányszor bukkan fel, hány élőlényt állít le, hány percre, meg ilyenek…
A pénztárgép őrülten csengett a fejemben és a sok pénz szemem előtt úgy körözött, mint egy füstölgő pénznyelő pénznyerőgépben a gyümölcsös ábrák egy Las Vegas- i kaszinóban.
Közben a fantáziám még távolabbra merészkedett, és már a Wall Street- en járt, de csak szárnyalt tovább, egyenesen a csillagos égig a részvényeimmel együtt, mikor papám szavai villámként hasítottak a levegőbe, és fényes karrieremet a csúcsponton törte ketté:
- Most hogy meg van az új komputer, a régit meghirdetem az újságban.
Na tessék, szépen lóvá tettem magam!
Nincs mese, költözök az állatkertbe.
Vagy a cirkuszban mutogassanak?
Szent Habakuk! Már látom előre az utcán a plakátokat:
Világszenzáció: Murray az átváltozó cirkuszi ló!
Aztán a manézs közepén bohóckodhatok, meg zsonglőrködhetek, meg tripla szaltókat légtornászkodhatok fent a mennyekben.
Ilyenek jutottak az eszembe, mikor egy simogató B.SZ.M. egy villanás alatt visszahívott az egekből.
De álljunk csak meg, nem is egy villanás volt, hanem sok- sok villanás. Igen már emlékszek. Mielőtt Mami áthúzott a fejemen valamit, az össze- vissza csillogott- villogott. De csak most esett le, mert akkor annyira, de annyira izgatott voltam, hogy megyünk a parkba hógolyózni. Idegességemben a pacsimmal még a liftajtót is jól megcsapkodtam. Na jó, majdnem széjjelvertem, pedig nem is vagyok vadállat.
Csakhamar kitárult előttem a világ és egy hatalmas ugrással…
… belevetettem magam nyakig az élet szépségeibe.
De nem sokáig mélyedtem el benne, mert a boldogságtól már szélsebesen repültem is tovább …
… egészen Mami orra elé.
Ő aztán hógolyógyártásba kezdett és csakúgy szórta messze a golyókat, mint a géppisztoly.
Én meg száguldtam utánuk legalább olyan gyorsan, mint a Kengyelfutó Gyalogkutya.
Nem is, sokkal gyorsabban!
Később, mikor az eszkimó kutyák részére kezdtem el egy jégbarlangot ásni, mint prérifarkas, Papi a hátam mögé settenkedett.
De lebukott, észrevettem…
… pedig már majdnem befagyott az orrom.
Egy nagy golyó volt a kezében és már repítette is messze, mint súlylökő, az olimpián.
Én persze rögtön startoltam utána.
Hohó! Álljunk csak meg, és tekerjük vissza egy villanásra a képeket! …
Most látom, ott állok a barlangomnál akár egy jegesmedve, félig befagyott orral felszerszámozva.
Na és mivel vagyok összefogva?
Hát a csillogó- villogó új drága- köves hámommal!
Ezt ma a Születésnaptündér hozta!
(A Mami azt mondta, hogy azt az előző kristályköves hámot a Jézuska elvitte egy kicsi kutyának, aki(nek) jó.)
Na, most már futhatunk tovább teljes testbedobással hosszasan és gyorsan előre…
…majd lassan hazafelé.
Otthon még elő kellett készítenem a terepet.
Megteríteni az asztalt, kikészíteni a rágcsálnivalókat, hiszen bármelyik percben várhatóak voltak a vendégek.
Nem akartam túl nagy felhajtást csinálni, ezért szűk családi körben ünnepeltünk csak Charlieval és szüleivel.
Karcsi azt mondta, hogy otthon felejtette az ajándékomat, szerintem útközben megette, de mindegy, nem bánkódtam egy cseppet se, mert mindennél többet ért, hogy nem feledkeztek el rólam, és Mamival együtt hangosan énekelték:
Boldog szülinapot Murray!
|
|
