4. Mesés kaland: Meleg helyzet

A következő napok békében, nyugalomban teltek. Persze ne is csodálkozzál, hiszen beköszöntöttek a forró nyári napok.

Egész nap csak a hűvösben feküdtem, sétálni is csak estefelé mentünk, mivel vastag télikabátomban nagyon melegem volt. Reméltem, hogy ez a bundáskenyér érzés nem fog túl sokáig tartani.

Egyszercsak kora délután hallom: – Séta! Nagyon megörültem, de szomorú is lettem. Ilyenkor? Hát olyan borzasztó a hőség!

A forróság ellenére elindultunk, de nem a park felé! Mikor az autóba nagy nehezen betuszkoltak, szörnyen megijedtem. Emlékképeim a feledés sötétségéből hirtelen, élesen előtűntek …- de ezt majd máskor mesélem el. Elindultunk. Kíváncsian nézegettem a tájat, de nem volt ismerős. Hamarosan megálltunk, siettem felderíteni a terepet.

Messziről megláttam egy békésen fekvő kutyát. Kislánynak néztem. Szívem nagyot dobbant és farkcsóválva rohantam hozzá.

Tetszett a kiscsaj messziről, ezért a legjobb formámat akartam hozni.

Még a nyelvemet is kiöltöttem, mert tudom … ez valahogy olyan kis sexy!

Öregem! Ott voltam a közvetlen közelében és semmi reakciót, semmi visszajelzést nem kaptam tőle. Pedig hódításom eddig még senkit nem hagyott hidegen.

Most is mindent beleadtam, nagyon csóváltam, meg minden, de semmi.

Szépen beégetett, majd elsüllyedtem szégyenemben. Ámbár az eseten nem volt időm sokáig rágódni, mint egy velőscsonton, mivel egy lépcsőhöz értünk. Ha akarod tudni, nekem a lépcsők egy születési defektem és mindig leblokkolok előttük. Mami ezt jól tudja, ezért már repültem is fel fénysebességgel a karjába.

Kezdett nagyon nem tetszeni ez az egész… és a szimatom nem is csalt!

Leérve egy pincébe, majd eldobtam magam… Képzeld el egy kutyaszalon volt ott!!

Egy nagy mamut nő kikapott a mamám kezéből, megbigyózta a buckómat és egy asztalra tett…

- Megemlítem, csak úgy, hogy a víztől való irtózásom ugyancsak egy születési defektem. A fésűt már szeretem, bár igazán nem értem, miért kell vele mindig olyan furcsán játszani… Anyu előveszi, én meglátom, majd futás az asztal körül, ágy alá bújás, kergetőzés… miközben mindenki hangosan és mérgesen kiabál.-

Szóval az asztalon álltam… ekkor már tudtam mi fog következni! Kétségbeesve próbáltam megszökni, de a mamut nem engedte. Sőt, még tovább bigyózott és közbe csak beszélt, de nem értettem, mert nem tudok idegen nyelveken. Segélykérőn pillantottam gazdiékra, de láttam, hogy már mennek is el.

Arról nem szeretnék beszélni, hogy milyen stressz következett ezek után nekem.

Egyért azért örültem – lelki szemeimmel már láttam magam pulóver nélkül – végre nem lesz melegem.

Még nem voltam teljesen készen, mikor megláttam hogy nevelőszüleim visszaértek. Büszkén kihúztam magam, nézd csak milyen szép lettem… A mamám – gondolom nagy örömében – két kezét az arca elékapta és boldogságában majd nem sírva fakadt.

Csóviztam párat és még feszesebben büszkélkedtem, percek múlva pedig már landoltam és rohantam is.

Mami megbuksizott – tőle nagyon szeretem – és még puszit is kaptam a fejembúbjára, miközben borzasztóan nevetett.

Aztán fent csak most vettem észre, hogy más kutya se szereti a fodrászosdit, mert a kert tele volt ijedtségtől megdermedt kutyákkal.

De ekkor már lefütyültem az egészet, mert én már megúsztam.

Az autóhoz menet még egyszer próbálkoztam a csajszival, de hideg volt, mint a jégcsap.

Tuti kőből volt a szíve!

Egy utolsó, megvető pillantást adtam még neki és nagyképűen vonultam tovább.

A szokásos Murray autóbatuszkolás, megijedés, utazás után, séta következett a parkban. Annyira jól éreztem magam az új sérómmal, hogy mindenkinek meg akartam mutatni…- főleg a lányoknak, hiszen most a környék szívtiprója is lehetek, ilyen dögös kinézettel – … de a park üres volt.

Otthon aztán örömömben idétlenül bohóckodtam a babámmal, dobáltam jobbra- balra…

- Mami közben csak nevetett, szörnyülködött – … míg Karcsi nem jött meglátogatni.

Tudniillik, ha a családban valami fontos esemény történik, akkor mindig soronkívűli látogatás várható. Haverom a szokásos tornádó tempójában söpört be, de hirtelen lefékezett és nagy vigyorral a fején megszólalt:

- Frenetikus Frenczy Brúnó!

Röviden mondva: Murray! Hogy nézel ki kis barátom?? Nézzél már tükörbe!!

Összehúzva magam elsomfordáltam és belenéztem…