Kutyavilág

Zajlik az élet nem sivár, elmeséli a Kutyavilág! Napról-napra naplóval, csatolva sok-sok fotóval!

A mérkőzés

Ma egészen addig, míg Karcsi nem jött, a kutya se törődött velem. Barátom beszáguldott és köszönés helyett rögtön lakatot tett a szájára. Javítok, bekapta az oroszlánomat.
- Ne bohóckodj Charlie! – szóltam rá erélyesen – Sok a megbeszélnivaló és csak percekre jöttél.
- Igazad van, öregem! – szólalt meg végre, miután kiköpte az oroszlánt. – Mit hozzak délután a játékra?
- Nem kell semmit, szüleim már bevásároltak. Lesz minden, kaja, pia, rágcsálnivaló, csak gyere korán, hogy jó helyünk legyen. Tudod, sokan leszünk. Bemelegítésként a meccs előtt még mi is focizhatnánk egyet. 
- Jó, rendben. – mormogta – Akkor hozom a labdát. 
És már rohant is haza, pedig egy-két dolgot akartam még mondani neki.

Délután 4 órakor a meghívott szurkoló csapattagok közül, Charlie és apukája érkezett meg elsőként. Barátom annyira izgatott volt, hogy a lasztit otthon felejtette. Így nem volt más, a reggel megfojtott oroszlánom lett a labda. Mami volt a bíró, aki folyton folyvást bele avatkozott mérkőzésünkbe. Végezetül Karcsi piros lapot kapott, mert szokásához híven durván játszott. Úgy meglökött, hogy majd lefejeltem a fürdő kaput!
Közben a többi drukkoló is megérkezett, és helyet foglalt. Már annyian voltunk, mint a német focicsapat. Akár mi is játszhattunk volna Argentína ellen.

Lassan elfoglaltuk haverommal mi is helyünket. Az első sorban.

A külön nekünk fenntartott VIP helyen.

A két futballcsapat nem csak a labdával játszott, hanem az idegeinkkel is.

Idegességemben majd’ lerágtam a disznó körmöm. Pedig Mami kijelentette előre, osszam be, és kínáljam meg pajtásomat is. De fütyültem rá, mint a TV-ben a bíró.

A hosszabbítás, majd a 11-esek végén nagy kő esett le a szívemről és boldogan mentünk barátommal a parkba, ahol szilveszteri hangulatba csöppentünk.

Emberek, állatok tucatjai ünnepelték a parkban, utcákon a győzelmet. Petárdák, rakéták, tűzijátékok robbanása nyomta el pillanatokra az éneklő, ujjongó tömeg kiabálásait.
Motorok és autók mind dudálva hajtottak. Ablakukból kicsüngő fiatalok zászlókat lengetve önfeledten ünnepeltek.
Nagyon élveztük mi is, de a legjobb az volt, mikor két háztömb között egy nagy sátorhoz értünk.

Rengeteg ember az asztalok körül, padokon evett, ivott, és a szabadban, kivetítőn nézték a futballt.
A sok emberrel együtt, itt bulizott az egyik jó cimborám is. Kiki. A nagy, kövér, fekete, kihízott kandúr. Már rég nem láttuk egymást, ezért boldogan, nagy puszival üdvözöltük egymást. A társaságában két ismeretlen és első látásra nem szimpatikus macskával volt. Biztos, ami biztos alapon, őket gyorsan elzavartam, ne hallgatózzanak miről tárgyalunk. Kipletykáltuk a környéket, friss információkat cseréltünk, majd elbúcsúztunk egymástól és Kiki komótosan hazafelé indult.
Mi még maradtunk, sötétedésig.

Címke: , ,