Délelőtt segítettem maminak a függőkertben. De nehogy azt hidd, hogy a babiloni Szemirámesziében, hanem csak a durlachi, harmadik emeletiében!

Eme hely a világ 8. csodája.
A mamám annyi növényt zsúfolt ide, csoda, hogy elfér.

Mindent sűrű növényzet borít, mint az őserdőben.

Akik megfordulnak nálunk, csak szájtátva bámulják a dzsungelt. Mami persze büszkén is mutogatja.

- Ez itt a saját kis Paradicsomom:

Paradicsom mellett természetesen megtalálható cseresznyepaprika is, akárcsak petrezselyem, kapor, zeller, snidling, mustármag, vagy muskátli, fukszia, leander, büdöske, liliom, borostyán, begónia, nyuszifül, napraforgó, tuja és még estig sorolhatnám.

15 erkélyláda és a cserepek, kevés az eső, ha ritkán csepereg.

Szárazságkor, és ha kedvem úgy tartotta segítettem locsolni. De egy nap aztán megtiltották. Azt mondták, többé nem kell és nem szabad leslagoznom a virágokat. És lecseréltek.
Jött helyettem 10 méteres zöld kígyó, monszuneső hurcoló. Szájából vizet spriccelő, összevissza tekergő árvíz teremtő.
Ma is, mint máskor is mihelyt megláttam, hogy közeledik, gyorsan az ágy alá menekültem, így szárazon megúsztam találkozásunkat.
Köztudott dolog ugyanis, hogy utálom a vizet, utálom az esőt. A pocsolyákat is, ezért ügyesen, néha irigylésre méltó akrobatikus mozdulatokkal ki is kerülöm. Nem úgy, mint Charlie, aki a létező összes tócsán végigtocsog, nagy vigyorral.

Estére volt már valami a levegőben …

… éreztem, ez vihar előtti csend.

Aztán tessék, kaptam a vízből bőven, nem csak a tálkámba, hanem sétakor már jó nagy adaggal a fejemre is.

Cukorborsó cicabogár