Hazudtak nekem! Nem jött semmiféle megmentő sereg és a kánikula még erőteljesebben megszállta az országot.
Egész nap a bunkeromból ki se dugtam az orrom. De jó volt, mert legalább írtam Suzykának egy újabb verset. Meghallgatod?

Álmodtam – Rólad.

Ma álmodtam Rólad, forrót, szépet…
Csókod még most is lángol, éget
az ajkamon, a szívemen.

Megcsókoltad a tikkadt számat
s ahogy felébredtem, csak akkor láttam,
hogy úgy öleltem a párnámat.

Vajon most a te szád is ég-e?
- Óh, Istenem miért is lett vége
csodás, boldog álomnak! -

Nézem a képed, vágyva, könyörögve…
Beh jó lenne néha egy álmot örökre,
örökre tovább álmodni!