Életünk és tévézésünk a mai nap folytatódott tovább, mint szappanopera.
Mi itthon maradtunk, míg barátaink egy része elment nyári szünetre.
És képzeld, mégis velünk voltak egész nap! Videofelvételeikkel a szívünkben és a képernyőn maradtak.

Az izgalmakban bővelkedő beszélgetéseket csak papám zavarta meg, mikor egyszer csak kiabálni kezdett:

- Murray! Gyere gyorsan, postád jött.

Babucitól, kedves cimborámtól érkezett meg villámsebességgel az elektronikus távirat:

Szia Murray! – stop – Köszönjük a jó tanácsot. – stop – Megcsináltuk! – stop – Csibe és Babuci honlapja készen van. – stop – Csibe és Babuci naplója is – stop – Gyere, nézzed meg! – stop – Szia: Babuci – stop -

Hogy ismertem meg Babucit? Hát rábukkant oldalamra és 2005. július 17-én körmölt nekem néhány sort.
És lassan nagyon jó haverok lettünk.
De, nehogy azt gondold, hogy azért, mert Babuci is bichon havanese!
Hanem azért, mert nagyon jó fej fickó.

Személyesen találkozni még nem volt alkalmunk, de levelezésként remekül kijövünk egymással.

Szóval nagyon megörültem a hírnek.
Pár napja ajánlottam barátomnak, hogyha szeretne saját weboldalt, akkor könnyen és egyszerűen, pillanatokon belül tud készíteni.

És most már készen is van! És még naplója is van!

Hurrááá! És kíváncsiságom rögtön az oldalára rángatott.

Nagyon tetszett, igazán jó munkát végzett barátom.