El is felejtettem mondani, hogy tegnaptól véget ért a szabadságom.
A Nagyi pénteken visszautazott Magyarországra és a papám is már egy hete újra a dolgozóba megy. Ez azt jelenti, hogy most nekem is reggel háromnegyed 6-kor kell kelnem!
Más normális kutya ilyenkor fordul a másik oldalára, én meg nagy álmosan döcögök az üres parkban!
Mert Papi azt mondja, kell neki ez az ébresztő. Najó, de akkor menjen egyedül, vagy nyeljen le több csésze fekete gőzölgő löttyöt, engem meg hagyjon aludni tovább a Mamával!
Különben is, két hónapon keresztül megfelelő volt neki, hogy a Nagyi vitt állandóan sétálni.
És akkor legalább szunyókálhattam, amíg akartam! Mikor kialudtam magam, mentem a Nagyihoz és jelentettem, hogy mehetünk. És mentünk is azon nyomban.
Most meg mehetek a sóhivatalba panaszkodni.