Most a legelején már kijelentem, hogy nem volt valami különleges napom. Ezért aztán ne várjál semmi rendkívülit, nehogy csalódjál, úgy, mint én, hogy Charlie nem jött látogatóba.
Jaja, ide se dugta a barna orrát, pedig hogy vártam!
Pedig a mami nagy főzőcskézést rendezett és azt is mondta, hogy vendégek fognak jönni. Csak nem Karcsi, hanem Mártiék jöttek ebédelni, a mami barátnője és a férje. Nagyon kedvelem őket, és nem csak azért, mert mindig megosztják velem is az asztalon lévő finomságokat, hanem amúgy is.
Már előre láttam, milyen jól fogok lakni, ha végre tálalva lesz az ebéd.
Ha tálalva lesz.
Ugyanis mamám a főzés befejező szakaszát eltelefonálta és a hosszú pletykálkodás miatt még nem volt készen.
Pedig már nagyon éhesek voltunk és a szemünk is hangosan kopogott, hogy mamit gyorsabb ütemre biztassuk.
És bevált, mert csakhamar az ebéd felszolgálva állt az asztal közepén.
Hatalmasat szippantottam a levegőbe, hogy csorgó nyálam a korgó pocakom gyomorsavját előmelegítse.
Jaj, bár ne tettem volna, mert bendőm rögtön felfordult és fájdalmasan egyenesen az agyamba nyílalt a gombapörkölt.
Fúj! De utálom!
Azonnal letettem szándékomról, hogy az asztal alá süllyedjek koldulni egy kis alamizsnáért!