Hurrá! Ma kezdődik a farsang és 2 órakor karnevál lesz.
De nem megyek.
Mert egy liliputinak életveszélyes kilépnie olyankor az utcára, nemhogy a tömegben állnia és a felvonulást néznie!
De különben sincs kedvem.
Mert, nem akarom, hogy a fülembe sípoljanak, meg a szemembe dudáljanak, hogy az a szerencsétlen egy darab is az ijedtségtől majd kirepüljön.
Meg nyakon öntsenek sörrel, borral, meg a tarka-barka konfettikkal.
Teleszórnák ám a fejemet meg a hátamat, hogy csak na!
Aztán egy hétig csak színes papír fecniket köhögnék, meg tüsszögnék, meg a fülemből is csak szórnám szerteszéjjel amerre sétálnék.
Azt se akarom, hogy a nyakamra kunkori szerpentineket csavarjanak, meg hogy a hátamra lufikat kössenek, na meg a farkamra lampionokat aggassanak.
Nem akarok magamból bohócot csinálni!
Nem öltözök be semminek, és még álarcot se rakok fel. Kész!
Ahhoz sincs kedvem, hogy megtiporják a kicsi mancsomat, meg hogy kupán dobjanak cukorkákkal, miközben a fülembe kiabálják, hogy: Hálóóúúú! Hálóóúúú!
Hogy aztán a nagy csinnadrattába a fejem beleremegjen, mint a cintányér, aztán meg a dobhártyám megrepedjen.
Itthon maradok és punktum.

Majd a fotókon megnézem és a mami meg elmeséli.