A tegnapi képekből már kiderült Charlie nálunk vendégeskedett.
Az ám. De nem is akárhogyan.
Hozta magával a pizsamáját, mert nálunk éjszakázott.
A szülei szülinapi partyra mentek és Charlie azt mondta, hogy semmi kedve 40 idegen emberrel buliznia, de otthon se akar egyedül maradni, ezért minálunk tölti az estét.
Így hát kutyaszitter lettem.
Ugye mondanom sem kell, hogy az eddigi eseménytelen, unalmas napjaimat Karcsi rögtön bemozgatta. Közel ugyanannyira, mint a Perpetuum Mobile Mary.
Akiről pedig mostanában még csak nem is hallottunk, nemhogy láttuk volna.
Ahogy én se, ő se volt ott a nagyi rövidke szülinapján.
Lehet az eső miatt, ami úgy ömlött, mint a csapból a melegvíz, mikor mami a fürdőszobában a medencét tölti tele. Annyi különbséggel, hogy kint nem harsog hozzá zenebona a rádióból, amíg sikerül bőrig áznod.
Na ja, a vízről jut eszembe, észrevetted ugye a vadonatúj öltönyömet?
A borbélyom készítette.
A régi már olyan kopott és agyonhasznált ódivatú volt, hogy szabott nekem egy újat.
Most jól ápolt, elegáns úriember, vagyis úrikutya vagyok.
Karcsi is irigyelte, még kicsit be is sárgult hozzá.

Azt mondta, hogy az Antonio Banderas a közelembe se jöhet. Én sokkal macsóbb vagyok.

Hajaj, ha tudná, hogy a szépségért mennyit kell szenvedni!
És mennyit kell tűrni, majd túrni, csúszva-mászva felszántani a lakást, hogy a mézes-kókuszos illatom eltűnjön!
Legalább annyi futkározásba kerül, akárcsak Charlieval egy kiadós játszadozás.

Mint például ma reggel is, vagy akár megemlíthetem a tegnap estét is, mikoris olyan futkározást csaptunk, hogy a szőnyeg csak úgy porzott… volna, ha nem lett volna kitakarítva.
A nagy játék után jól bevacsoráztunk, és még kicsit tévéztünk, de aztán lassan mami ágyba parancsolt minket.
Na ez volt ám elalvás előtt az igazi rémálom!
Megszerezni a jó helyett az ágyban!
Egy kis taktikával és fürgeséggel nekem sikerült.
Karcsi persze nyomban ki akart túrni – mint disznó a szarvasgombát -, de én nem engedtem, és rámorogtam, hogy várjon a sorára, és talán később udvariasan majd átadom neki a helyemet.
És így is történt.
Az éjszaka folyamán beosztva és felváltva feküdtünk az ágyon a papi lába mellett.
A le- és felszállásainkkal olyan forgalmat bonyolítottunk le, melyet a Ferihegyi repülőtér is megirigyelt volna!
Csak a papám nem értékelte mindezt.
A mamám talán, de nála meg egy szemernyi üres hely sem volt, mert mint a szardínia teljesen be volt préselődve a fal és a papám közé.
Forgolódásról nem is álmodhatott, de a papám se!
Legalábbis, ha Charlie birtokolta a trónt. Ugyanis Karcsi még a legkisebb és legapróbb mozdulatra is rögtön vicsorogva bőszen bőg fel, és azonnal támadásra készülő oroszlánná változik. Ilyenkor célszerű azonnal lemerevedni, már amennyiben ez még nem következett be.
Reggel 6 felé madarak csiripeltek és lassan ébredezni kezdett a természet.
Karcsiról ne beszéljünk, mert ő már rég fent volt és frissen és vidáman erobikozott a mamám hátán. Aztán a papám hátán. De ők tudomást se vettek róla. Vagy csak megjátszották magukat? Nem tudom, de a lényeg, hogy barátom akcióba lendült.
Jött hozzám is és a kókuszdiómat szaglászta, de én alvást szimuláltam.
Erre elment és a kosaramból kipakolt mindent majd hangosan csámcsogva rágcsálni kezdett. Nem sokáig, mert meggondolta magát és a mamámat végigtiporva, dülöngélve felment egyenesen a fejéhez. Ott aztán ugrált párat majd örömében puszilkodni kezdett. Szegény mamám sziszegve a takaró alá menekült, ahol pedig alig kapott levegőt.
Ezután papám lett a kiszemelt áldozat, és őt támadta le Karcsi csorgó nyállal.
Papám is eltűnt a takaró alá, én meg csukott szemmel csak fohászkodtam, hogy mihamarább éljük túl ezt a reggelt.