Kutyavilág

Zajlik az élet nem sivár, elmeséli a Kutyavilág! Napról-napra naplóval, csatolva sok-sok fotóval!

Papi szülinapja

Nem fogod kitalálni, hogy a mi zajlott le nálunk tegnap és ma.

Egy születésnap.

Na ugye, mondtam én előre, hogy januárban megnyitom az ünneplést, és májusig csak bulizunk, csak bulizunk.
Szóval most a papám szülinapja volt és van.
Tegnap szerettem volna kora délután papival kicsit meghitten eltársalogni, mint a férfi a férfivel, de nem lehetett, mert mamám akkora felhajtást csinált a konyhában, hogy muszáj volt felügyelnem. Készített tojás- és szardíniakrémet, meg sonkás szendvicset, meg ilyeneket.
De ezeket utálom, mégis minden mozdulatára vigyáztam. És tudod miért?
Mert a nagy lábosban mindezek mellett fortyogott az én rizses csirkém!
Látod milyen rendes mamám van? Gondolt a négylábú vendégekre is.
Ja, mert nem akarta, hogy Karcsinak meg nekem felforduljon a gyomrunk attól a büdös haltól.
És ezt sikerült is megelőznie, mert hamarosan az egész lakás finom csirke illatban úszott. Én meg a kellős közepén csöpögő nyállal toporzékoltam, hogy kínáljon már meg. De nem adott, mert szerinte még nem főtt meg.
Aztán ahelyett, hogy inkább gyorsabban melengette volna, elment és kinyitotta az erkélyajtót.
Ez volt a figyelemelterelés, mert már rohantam is utána, mint pincsikutya.
Kint aztán, ahogy megpillantottam a kis tavaszi virágokat, nagyot fékezve megálltam.
- Mami, leharaphatok egy nárciszt? – fordultam anyuhoz kérőn – Szeretném papinak adni.
Anya lehajolt hozzám és az okos bucómat – aminek a kókusz illata már rég elpárolgott -, szépen megsimogatta, és ugyanolyan szépen a kérésemet is elutasította.
Akárcsak március 8-án!
Akkor is szerettem volna egy nagy csokrot készíteni az erkélyvirágainkból Suzynak Nőnap alkalmából, erre nem engedte.
Azt mondta, hogyha Suzy feltekint a parkból az erkélyünkre, akkor hosszasan gyönyörködhet a virágok pompázásában, de ha leharapom, akkor csak néhány napig. Aztán mindehhez még finoman megjegyezte, hogy ne csak ezen a napon jusson eszembe egy kis kedveskedés.
Ja, meg hogy amúgy Németországban nem ünnepelnek Nőnapot.
De születésnapot annál jobban.
Mindenféle földi jóval.
Mint például rizses csirkével. Ami az erkély jelenet után nem sokkal elkészült és egy hatalmas porcióval díszelgett a tálkámban.
Egyszerűen bevágtam, mint huzat a kertkaput.
Jaja, aztán telepakolt pocakommal a kosaramhoz úgy vánszoroghattam, mint vemhes teve a sivatag porában.
De még félútig se értem, mikor csengettek.
Hohó, táltos paripaként röppentem ám az ajtóhoz az összeaprított zötykölődő csirkével a pocakomban.
Míg a lift felért őrülten feszítő másodpercek teltek el.
De aztán nyílt az ajtó és barátom száguldott ki hihetetlen tempóban.
Hello Charlie akartam nagyot kiáltani…
… de ekkor a nyomasztó feszültség nagy erővel tört ki belőlem és köszönés helyett egy hatalmasat böfögtem Karcsi képébe.
Szegényemnek azon nyomban földbe gyökerezet a lába.
- Disznó! – mondta a szemembe és gyorsan bemenekült a lakásba.
- Nem! Csirke! – kiáltottam megkönnyebbülve és rohantam utána ünnepelni.

Címke: