Szerelmes versek: Valentin napi vallomás

Csak úgy van ünnep, hogyha mellettem vagy
s hétköznap lesz, ha magam maradok…
- Újra sápadt a hold fent az égen
s újra halványak a csillagok. -

A szent tavaszból akkor újra ősz lesz,
mikor kilépek a kaputokon
és újra az egyedüllét bús ránca
húzódik végig a homlokomon.

Csak addig van verőfény, míg velem vagy,
amíg csókolsz, csak addig nyit virág…
azután újra unalmas lesz minden,
sivár, kihalt, üres lesz a világ.

A hétköznap szürkeségébe süllyed,
robotba hajlik dalos, nótás lelkem…
a percek, órák unalmasan, szürkén
bandukolnak lassan el mellettem.

Csak úgy van ünnep, hogyha mellettem vagy
s hétköznap lesz, ha magam maradok…
- Újra sápadt a hold fent az égen
s újra halványak a csillagok. -

Hóvirág

Írta: Mona

Kategória: Makrófotók, Szerelmes versek, Természetképek Címkék: , , ,

2 válasz a(z) "Szerelmes versek: Valentin napi vallomás" bejegyzésre

  1. Macicsalád szerint:

    Murray, a szívedet nem csak a szavaid, hanem a blogod is tükrözik. Nagyon szép! :) )

  2. Murray szerint:

    Köszönöm Macicsalád :)