Nem sokkal előző bejegyzésem után ismét iszonyatos fájdalom tört rám.

Ezt már Mamám alig bírta elviselni és aggódva kiáltott fel: Nincs mese megyünk az állatklinikára. Papi gondolkodás nélkül kapta a telefont és megbeszélte a dokival, hogy 17 órára a nyitásra lassan, óvatosan rohanhatunk is velem és Luciferrel. Végig remegtem és lihegtem a 12 kilométeres utat.

Hát még mikor beléptem a klinikára!

Nem volt még senki, így rögtön elsőként mentem be Kutyadoktor bácsihoz, aki egyébként sebész volt.
Pár perc alatt felállította a diagnózisomat, még hozzá úgy, hogy érintésével egy cseppnyi fájdalmat sem okozott! De lelkileg annál nagyobbat!
Mert nyakiporckorong károsodásom van!

6 hétig pihennem és kímélnem kell magamat. Gyulladáscsökkentőt, izomlazítót és fájdalomcsillapítót kell ennem, míg az összes el nem fogy, kb. 12 napig.
Nincs lépcsőzés, nincs játék – se otthon, se a parkban, se a Karcsival -, nincs ugrálás, főleg ágyra szökkenés. Csak fekvés és pihenés.
Ha ezeket becsületesen betartom, akkor 50% rá az esély, hogy megszűnnek a panaszaim és nem kell megoperálni.Hát ennyi idáig. Mamiék teljesen maguk alatt vannak. Én is.

De minden rosszban van valami jó! Hát ebben is:
Anyámnak mégsem kell a zálogházba csücsülni!