Tegnapelőtt reggel nagy fájdalmakra ébredtem. Alig tudtam menni a dolgaimat rendezni! Akár puputeve a sivatagban púpos háttal csoszogtam, miközben a fájdalomtól sokszor hangosan zokogtam.

Kutyadoktor bácsi kereste-kutatta mi a probléma, és közben kérlelt, hogy Mörri, mondd csak mondd, hol a gond?!
Az összes lábamat végighuzigálta, hasamat benyomogatta, majd tarkómat és nyakamat masszírozva nyomkodta, mikor is hatalmasat vakkantva jeleztem.
Heuréka! Itt van a kutya elásva! Akarom mondani a fájdalom. A bőröm alatt láthatatlanul megbújva, úgy, hogy a doktor is csak nézett tanácstalanul!

Aztán izomlazító injekciót spriccelt belém, majd adott 3 db borzalmas ízű táplálék-kiegészítő krémgyógyszert azzal az utasítással, hogy 3 napon keresztül naponta 1x ezzel szúrják el fenséges étkeimet.

Végezetül azt mondta, hogy ha nem javulok, akkor irány az állatklinika, hol alaposan ki leszek vizsgálva.
- Jajjajjajj… vérvétel… röntgen… netán computer tomográfia?!?! – Sápítozott és jajgatott Mamám akár a hárpia! – Gyógyulj meg kérlek kis Mörri, nem akarok a zálogházba csücsülni!

Ajaj! Akkor más választásom nincs, muszáj meggyógyulni!

… És most gyógyulgatok… gyógyulgatok… gyógyulgatok…