Kutyavilág: Kutyatörténetek és állatmesék

Néhány pillanatra hírt adok most magamról és a történtekről. Túl hosszú nem lesz, mivel köztudott, hogy beteg vagyok, és sokat kell feküdnöm, pihennem… … csakhogy nem bírok magammal! Teljesen be vagyok pörögve! Mióta Kutyi nálam járt látogatóban annyi gyógyító energiát kaptam – és kapok is folyamatosan – tőle és a Szép Macicsaládtól, na meg persze a Macicsapattól, hogy egyszerűen nem bírok magammal. Mint akinek kutyabaja sincs, egész állónap jó kedvű vagyok, rengeteget eszek nagyon jó étvággyal, és egyfolytában nyüzsgök szüleim körül. Pihenés és fekvés helyett!!! Anyáék már betelefonáltak az állatklinikára is kérdezvén, hogy ez normális-e, és tovább adják-e nekem a májkrémbe és a csirkehusiba elrejtett gyógyszereket ajzószereket. A Kutyadoktor Úr persze továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy szüleim egészen addig, amíg az összes orvosság el nem fogy, továbbra is keserítsék meg az életemet, vagyis az élelmemet. „Meglátjuk … Tovább a teljes cikkre »

Tudod, a szept.20-ai epizódban már elhatároztam, hogy felkeresem a fogorvosomat. Hát ma nála voltam. Igaz, a fogam sem fűlött hozzá, de ha egyszer nem akarok öreg koromban műfogsort, na meg pépes takarmányt, akkor jobb, ha nem ellenkezek és nagy legény módjára elszántan rászánom magamat, és engedem, hogy a papi begyömöszöljön a Blueluba és elszállítson a kutyadoktorhoz. Néhány perces vívódással végül ez sikerült. Remegő lábakkal léptem be a rendelőbe. (Sose tudhatja a kutya, hogy mi vár rá odabent!) Hát bizony fagyott csend fogadott, melytől perzselő félelem járt át. Egy vakkantás, egy nyüszítés, egy nyávogás, de még egy cincogás se hallatszódott. Mert a rendelő üres volt. Míg egy nővérke meg nem jelent, akinek a papi elmagyarázta, hogy a szokásos éves vizsgálatra hozta a kisfiát. Engemet. Akit aztán másodperceken belül a doktor úr tárt karokkal várt az ajtóban: Frenetikus Frenczy úr … Tovább a teljes cikkre »

Mit gondolsz hol voltam ma? Doktor bácsinál!!! Meglepődtél, mi?? Hát én is, elhiheted!! Betuszkoltak délután az autóba és elszállítottak a gyűjtőhelyre. Ketrecekben volt ott már macska, tengeri malac, egér, mindenféle állat.  Egy fehér köpenyes férfi és a nővére elraboltak anyu karjaiból és a kínzó asztalra helyeztek. Ott remegtem szerencsétlenül, mint egy kísérleti nyúl. Lefogtak, összevissza tapogattak, benéztek a fülembe, a számba és végezetül egy hatalmas injekciós tűvel szívtelenül belém döftek. Jól beoltottak. Azt mondták észre se fogom venni, ez nem fog fájni. Most az egyszer igazuk lett. De nem úgy, mint pár éve ezelőtt, mikor robot kutyává akartak átalakítani és beültettek a bőröm alá egy mikrochipet! Azt mondták csak így hagyhatom el az országot és fogták magukat és a nyakamat, és egy injekcióval befecskendezték, belém préselték a nyomkövetőt! 007-es James Dog lettem, a kém, a beépített kutya! Csak azt nem … Tovább a teljes cikkre »